Egyre több a férfi pénztáros a szegedi élelmiszer-áruházakban. Annak a fiatalnak, aki még nem ment el külföldre, ez marad. Akinek van munkája, napi 12 órát dolgozik. Ismerősünk minimálbéren van bejelentve, zsebbe kap még hozzá valamennyit. Kreatív, értelmiségi munkára, reggel hattól este hatig. Néha felhorgadunk, hogy föl kellene jelenteni a munkáltatót – de akkor ez a munkája sem lenne többé.

A srác már belefásult: azt az építési vállalkozót sem jelentette föl, aki feketén dolgoztatta, és több hónapi bérrel maradt adósa. Ugyan mit érhetett volna el vele? Ki képviselte volna? Ki tanúskodna mellette? Miben bízhatna? Szolidaritásban? Jogban, igazságszolgáltatásban? A vállalkozónál sorban álltak más nyomorultak, akik jobb híján kockáztatnak: hátha nekik majd fizet.

A város évről évre gyönyörűbb lesz. Vendégekkel sétálunk hétvégén. Korzózunk. Ráérősen, mintha nem szoronganánk. Süt a nap, de nincs kánikula. A Kárász utcán mediterrán hangulat: hatalmas kőkorsókban leander, köztük széles padok. Diszkrét tábla tudatja, hogy ez itt Europa Nostra-díjas (a Mi Európánk) városrész. Leülünk az A Capella cukrászdában, amely az évtizedes pereskedés miatt bezárt Virág örökébe lépett. Kollégám mézes-gesztenyés Magyarok nyila fagylaltot rendel, amely ezüstérmes volt a 2008-as országos fagylaltversenyen. A pincér, aki kihozza, kedvesen üdvözli pedagógus feleségemet. Amikor elmegy, a nejem azt mondja: az egyik legértelmesebb tanítványa volt jó pár évvel ezelőtt.

Megmutatjuk a vendégeknek a valószínűtlenül szép Reök-palotát. Ez a gyöngyszeme annak a határon átnyúló idegenforgalmi túrának, amelynek keretében a XIX–XX. század fordulóján, az akkori kapitalizmus aranykorában épült szecessziós palotákat lehet fölkeresni Kecskeméten, Szegeden, Szabadkán, Temesváron, Újvidéken. A Tádzs Mahalról olvastam, hány rabszolga és hány elefánt pusztult el az építése közben. Vajon hányan tántorogtak ki az országból, amikor a szegedi Reök-palotát vagy a szabadkai Raichle-palotát építették? Ha a rabszolgák és az elefántok nem pusztultak volna el nyomorultul, akkor a Tádzs Mahal sohasem épül föl. Megérte?

A Reök-palota az átkosban bérház volt, két-háromfelé osztott polgári lakásokkal, kricsmivel az aljában. Ma azok a figurák, akik ott itták a savanyú fröccsöt, hajléktalanok lennének, akiket koldusrendelet tilt ki a belvárosból. Megállunk a Reök-palota és a jogi kar felújított épülete közti kis téren, az első világháborús lovas szobor faránál. Erről hívták Lófarának a kricsmit, amelynek a helyén elegáns kávézót nyitott valakinek a valakije. Elsétálunk az idén felújított Dugonics térre, ahol méregzöld, jól táplált a fű, megfogantak a néhány évesen áttelepített fák.

A szegediek a dolgozó nép okos gyülekezetében már eszmét cseréltek a kandeláberek különleges, ferde formájáról. Feltűnik, hogy a rektori hivatal épülete előtt milyen tiszta mostanában József Attila szobra. Valaha, amikor a szomszédos Katolikus Házban még az egyetemi KISZ-bizottság volt, a költő feje folyton madárszaros volt. Mennyivel szebb így, hogy rendszeresen lepucolják a közmunkások! Valószínűtlenül szép lett az Árpád tér is.

Az autóparkolót kiszorították onnan, és egy Kráter fantázianevű mélyedést építettek a helyére. Végre Szegeden is van hol gördeszkázni! Ha jön egy zápor, megtelik vízzel, mert a csatorna nehezen képes elvezetni a Kráter fenekén összefolyó csapadékvizet. De most éppen működik az alján a szökőkút, kisgyerekek ugrálnak boldogan a kövek közül előtörő vízsugarak között. Csak ebben az egy beruházási ütemben tízezer négyzetméternyi klinkertéglás díszburkolat épült a városban. Megyünk tovább a Tisza-partra.

Az Árvízi emlékművel átellenben megmutatom a partfalnál azt a részt, ahol a 2006-os nagy árvíz idején Botka és Gyurcsány együtt ugrált a homokzsákok tetején a profi fényképezőgépek és a tévékamerák kereszttüzében. Az egyik nevezetes felvétel belekerült abba az útravalónak szánt könyvbe, amely a szegedi nagy árvizek történetéről szól, és az érettségizők kaptak a várostól ajándékba. De a 2009-es kiadásból már kiretusálták a nem sokkal előtte megbukott Gyurcsányt.

Emiatt a volt kormányfő politikai szerelmesei dühödt sajtótámadást indítottak a szegedi polgármester ellen, aki a ceremóniamestere útján üzente vissza, hogy azért nem fért be Gyurcsány az újabb változatba, mert kellett a hely az árvízi évfordulóra rendezett diákfelvonulást bemutató képnek. 12 milliárd forint uniós támogatásból épül a 265 ágyas új klinikai tömb, ahová 560 millióért vásárolnak világszínvonalú diagnosztikai berendezéseket. Ehhez képest egy ultrahangvizsgálatra három hónapot kell várni, és ha valakinek szaggat a válla, a reumatológiára úgyszintén. Az új eszközök ezen nem változtatnak – használatukat olyan drágán fizeti ki az egészségbiztosító, hogy a technikailag lehetségeshez képest minimális számú vizsgálatot végeznek.

Sétálunk tovább a Tisza-parton, távolodva attól a helytől, ahová még 2002-ben – mielőtt megbukott volna – ígérte meg Orbán Viktor miniszterelnök, hogy felépítik Szeged harmadik hídját. (Azóta sem épült fel.) Megmutatjuk büszkén Kalmár Márton szöges cipős szobrát az Aranycsapatról, és meséljük, hogy júliusban kiesett a Szeged 2011 csapata az NB II-ből. A csapat valójában a szeged–csanádi megyés püspök csapata, aki nemcsak a Fennvalót szolgálja odaadóan, hanem törekvő oligarchaként futballakadémiát is üzemeltet Gyulán, és oktatási vállalkozóként is kitünteti magát. Lázár János miniszterelnökségi államtitkár javaslatára tavaly kétmilliárd forint támogatást nyert el a püspökség a Fogadalmi templom turisztikai vonzerejének növelésére. Van itt minden, csak állás és jövedelem nincsen. Vannak persze kopasz, kigyúrt emberek fekete terepjárókban – de nem ismerjük őket, nem tudjuk, kik ők és honnan van nekik mindez. Néha utcára vonulnak a ki nem fizetett építési vállalkozók, akik elvégezték a munkát, de valaki lenyúlta előlük a fizetségül szolgáló uniós pénzt.

A legnagyobb munkáltató az egyetem – a klinkertéglába ölt milliárdokhoz képest eddig is szégyenletes jövedelemért pallérozták ott a jövő értelmiségét. 2010-ben még több mint 19 milliárd állami támogatást kapott az ország egyik legjobb egyeteme, ami mára 12 milliárdra zsugorodott. Ipar nincs, a kereskedelem hasznát elviszik a multik, helyből leginkább pénztáros kell és árufeltöltő.

Ha nem vendégekkel vagyunk, hanem a helyi barátainkkal, szinte mindig a gyerekekről beszélünk, akik Pesten vannak vagy külföldön. A fővárosban talán a képzettségüknek megfelelő állásban, de kiszolgáltatott, kiégett rabszolgaként. Külföldön segéd- és betanított munkásként, ottani éhbérért, ami még mindig többszöröse a szegedi adjunktusi fizetésnek. És ez nem Gyurcsánytól, Orbántól van így, és nem is csak Magyarországon:

Lengyelországból már régen elmentek a szakmunkások, Romániából, Bulgáriából egy egész nemzedék hiányzik, a bezzegországnak kikiáltott, eurót bevezető kicsike balti államokból is százezrek távoztak. Mondom a kollégámnak: én csak úgy tudom nézni Szeged megszépülését, hogy ennek az volt az ára, hogy a fiamnak és a kortársainak el kellett menniük innét. A hároméves unokám nem ül többé a gyönyörű Swing-villamoson, aminek a teljesen fölösleges pályáját és gyakran elromló kocsijait az Európai Unió több mint 20 milliárdjából építették meg, illetve szerezték be. Nyiladozó értelmű Milán unokám nem ül a nyakamba a vadasparkban, nem turkálja a hajamat, és csak kivételes alkalmakkor vetíthetem neki A három bölcs varjú című diafilmet. Ez a mi Európánk. Ezt hozta a 20 milliárd eurós felzárkózási támogatás, amelynek elköltéséért a politikai elitek és elvakult támogatóik szétszaggatták a társadalmat, miközben még meg sem érkezett a pénz, amit térkőre és templomfelújításra, nem pedig munkahelyteremtésre kellett költeni, már ugyanakkora adósságot vettek föl 2008-ban az államcsőd elkerülésére.

Szeged, a napfény városa gyönyörű, és az egyetem miatt mindig lesznek itt új fiatalok. Nem olyan régen interjút készítettem egy rendkívül értelmes battonyai asszonnyal, aki családgondozó, az ottani mélyszegénységet és roncstársadalmat próbálja kezelni. Beszélgetésünk végén mondta, hogy Szegeden diplomázott a lánya, de nem kap munkát. Már alig tudják eltartani, hiszen ők is alig keresnek. A szívük szakad meg, hogy nem maradhat otthon, de belátták, hogy Battonyán nincs élet, nincs jövő, nincs perspektíva. Én, aki bizonyára mindenkit ismerek Szegeden, nem tudnék-e segíteni, hogy itt kapjon állást a lánya?

Szegedi bravúr