Szerzője kétfelé hadakozik: egyrészt az alakulandó (?) légitársaság leendő személyi állományát azonosítja (?) titkos ügynökökként, másrészt, a Malév csődjét is összefüggésbe hozza az egykori ott dolgozó titkos ügynökök tevékenységével. Továbbá: nem mernék nagy pénzben fogadni arra, hogy a tervbéli légitársaság a jelzett módon, a jelzett időben elindul. Arra meg végképp nem, hogy négy éven belül ugyanazt az utasforgalmat éri el, amit a Malév produkált az utolsó években.

Ha mégis, akkor az csak arra lenne bizonyíték, hogy a Malévot is talpon lehetett volna tartani. Sokan sokféleképpen közelítették már meg a Malév bedöntését. A bedöntés (nem csőd!) mellett elhangzó érvként mindig ott szerepel a veszteségesség, az állami tőkejuttatás, az EU-normák kijátszása. Súlyos érvek. Veszteségesség? Az iparágban kevés a nyereséges légitársaság. A kérdés az: fontosnak tartja-e az állam – veszteségessége ellenére – fenntartani a légitársaságot. Mindkettőre láttunk, látunk példát (CSA, LOT, Alitalia, Sabena, Swissair). A magyar állam, a Fidesz-kormány a bedöntést választotta. Állami tőkejuttatás? A mindenkori állam nagyon ritkán emelt tőkét a Malévban, annál gyakrabban adott hitelt, vállalt hitelgaranciát.

Amit Uj Péter százmilliárdos veszteségként aposztrofál – tételezzük fel: nem pusztán a rendszerváltás óta –, az eltörpül a veszteséges MÁV-nak vagy BKV-nak, Volánnak stb. azóta is egyfolytában nyújtott állami tőke- és hiteljuttatásokhoz képest. Tudom, hogy a légi közlekedés nem azonos a tömegközlekedéssel. De ha csak a veszteségesség unalomig szajkózott címkéjével szentesítjük a Malév csalárd bedöntését, ugyan, tegyük már mellé azokat az állami cégeket, amelyek naponta termelnek óriási veszteséget.

EU – ez a legkényesebb, de a legegyszerűbben áthidalható eleme a történetnek. Az Alitalia a példa erre. Visszafizették az állami támogatást a szintén nem különösebben acélos gazdasági helyzetben lévő olaszok, és magánbefektetők bevonásával üzemeltetik tovább – úgy tudom, változatlanul veszteségesen – a légitársaságot. Döntés kérdése, mi a kisebb rossz. Nálunk Uj Péter szerint nem dőlt össze a világ a Malév bedöntésével. Attól függ, honnan nézzük.

Hogy szerzőnk – és jó néhány sorstársa – Varsóban, Koppenhágában, Moszkvában stb. rekedt, kétségkívül kellemetlen. Egykori malévosként mondom, higgye el, ha a Malév megtehette volna, minden utasát kárpótolja. Nem tehette, mert a döntés nem a Malév szintjén született. Ezért a Malévon elverni a port tájékozatlanságról vall. De nézzük a repülőteret, ami, mint tudjuk, repülő nélkül nem sokat ér. Sokan leírták, mára közhely, de igaz, a kettes terminál Malév nélkül nem keresi meg a kenyérrevalót.

Az egyes terminál milliárdokért felújítva,most szellemreptér,mert a diszkont-légitársaságokat át kellett terelni a kettesre. (Vasútállomás is odatelepítve stb.) Hogy ezek a légitársaságok azután mit csináltak a kettes terminálból, az egy újabb, hosszú, gusztusosnak egyáltalán nem mondható történet. A turizmus szárnyal. Uj Péter szerint. Kérdezze meg a vendéglátósokat, az idegenforgalomból, az ún. középréteg turistáiból élőket.

Amíg létezett a Malév, az ideutazók jó része Magyarországról az első benyomást ettől a társaságtól kapta. És az jó benyomás volt. És akkoriban senki sem tette szóvá, hogy a légitársaság veszteséges. Azok a „fontos emberek”, vállalatvezetők, politikusok, újságírók sem, akik mindig felemelték a telefont a szabadjegyért, a business classért, függetlenül attól, milyen színű kormány volt éppen hatalmon. Most, hogy a hatalom a hüvelykujját lefelé fordította, vállukat rándítják, és farizeus módon azt mondják: veszteséges volt. Hogy ezt a vállalatot hányan, hányféle módon tették tönkre, okozva ezáltal több száz család tragédiáját, nehéz lenne felsorolni. Ha csak a rendszerváltás óta eltelt időt nézzük, minden kormány – mert kormányszintű döntések áldozata (is) a Malév – kivette a Malévból azt, amit a saját klientúrájának érdekei kívántak!

Az Antall-kormány a testidegen Fokkerek vásárlásával, a Horn-kormány a rossz Alitalia-privatizálással, az első Orbán-kormány az utolsó jó esélyként elszalasztott Lufthansa/ British-privatizációval, Medgyesiék / Gyurcsányék a halogatással, a gyanús orosz tőke bevonásával. Ha most Uj Péter aMalévot volt titkos ügynökök társaságaként állítja be, azt neki kell igazolnia. Azt mondhatom azoknak a Malév-dolgozóknak a nevében, akik mellesleg a bérüket azóta sem kapták meg: ez súlyos állítás. Nem gondolom, hogy titkos ügynökök másfél évig nem kapják meg a jogos bérüket. Úgy tudom, arrafelé ez nem így szokás.

A veszteségekhez kéretik ezt is hozzáírni. Tudjuk, titkos ügynökök amúgy mindenütt voltak. Malévnál, vendéglátó-ipari vállalatoknál, kiemelt állami cégeknél, sőt országos napilapoknál is. És akkor nem beszéltem a történet legvégéről. A Bajnai-kormány pénzügyminiszterének szerepvállalásáról a Wizz Airben. Amely légitársaság a Malév bedöntésének legfőbb haszonélvezője. Egyébként a Fidesztől nem épp távol álló diszkont-légitársaság. Vezérigazgatóját az első Fidesz-kormány tette meg vezérigazgatónak. A Malévhoz.

Nos, nem pilóták, légiutas-kísérők, titkos ügynökök gyülekezete volt a Malév. Földi kiszolgálóké, pilótáké, takarítóké, embereké, akik az utasokat szolgálták az utolsó pillanatig. Amíg hagyták. Beszéljünk róluk tisztelettel. Varsóban nem csak Uj Péter veszett el.

Körmöczy György