Tart már két napja a vallásos muzulmánok egy hónapos böjtje. Harminchat éve nem volt ilyen hosszú a böjti hónap. A muzulmán naptár a holdjáráshoz igazodik, a hónapok ezért minden évben „odébb” vannak. Az idén úgy alakult, hogy a ramadán a legforróbb időben lesz, amikor a nap is legtovább világít. Ilyenkor naponta 16 órán át tilos enni, inni, dohányozni.

Aki ezt a vallásos parancsot teljesíti, minden bizonnyal elkötelezett hívő. Különösen, ha a próféta tanításait követve a meditáció, a vallásos elmélyülés időszakává teszi ezt a hónapot. Két éve Boszniában utazva tapasztaltam, hogy a vallásos bosnyákok mennyire odaadóan tartották ezt a tradíciót. A böjt a nyári forróságban – s a Közel-Keleten ritkán van hűvös – embert próbáló teljesítmény.

Az ember sokszor arra számít, hogy a vallás képes rá, hogy az embereket rábírja a humanista elvek követésére, a szeretetre, könyörületességre, arra, amit a teremtő, a próféta, vagy más diktálna nekik. Szóval, ha arra emlékeznek, hogy ekkor kapta meg Mohamed a Koránt, s magukba fordulnak, akkor kinyílnak a paradicsom kapui. Ez lenne a vallási parancs, amelyet megtartanak a síiták és szunniták is, valamint a többi muzulmán csoport.

A minap adta ki a kisebbségi jogokkal foglalkozó nemzetközi csoport éves jelentését arról, mely országokban veszélyes kisebbségben élni. Az első helyen felsorolt tíz ország közül hét tisztán mohamedán ország. Az egyik, Nigéria vegyes lakosságú, ahol nemcsak a muzulmánok üldöznek keresztényeket és más muzulmánokat, de a keresztények is üldöznek muzulmánokat. Szíria, amely szintén előkelő helyen van a listán, ugyancsak olyan hely, ahol a muzulmánok csapnak össze egymással. Feltehetően itt, akár Pakisztánban, Jemenben vagy másutt a hitelvi viták mellett politikai, gazdasági és egyéb okok is szítják az ellenségeskedést.

A helyzet azonban mégiscsak az, hogy az iszlám világ rettenetesen nagy belső válságoktól szenved, s az erőszak ennek nyomán ebben az övezetben a legerősebb és a legkegyetlenebb. A próféta követői önmagukkal sincsenek békében: nemcsak a „hitetlenek” provokálják a vallási erőszakot, hanem a másként muzulmánok is. Ha követjük az egyiptomi eseményeket, ott is az látszik, hogy a fő konfliktus a kizárólagosságot hirdető, egyedül üdvözítő dogmákat hirdető csoport és a többiek között van.

A Muzulmán Testvériség hatalmát olyanok vitatják, akik a maguk módján követnék a hitet. A kölcsönös gyűlölet sokszor elborzasztó erővel jön át a filmfelvételeken. Nem mindegy hát, hogy mi történik a muzulmán világban, hogyan oldják meg belső háborúikat, vitáikat. A vallási hagyomány ereje elképesztő: minden negyedik földlakó muzulmán, 1,6 milliárd ember követi elvileg ezt a parancsot. Vajon csökkenti-e békétlenségüket a ramadáni böjt nyújtotta elmélyülés?