Nem a szám a lényeg. Nem az a fontos, hogy 250, 300 vagy éppen 500 ezer munkaképes magyar állampolgár dolgozik-e külföldön. Az a kérdés: miért növekedett az elmúlt néhány évben azok száma, akik úgy látták, hogy határainkon kívül tágasabb?

Önmagában az ugyanis nem feltétlenül probléma, hogy mind több magyar vállal munkát külföldön. Sőt. Tapasztalatot szerezni, világot látni, más országokat, embereket, munkakultúrákat megismerni, ötleteket szerezni nagyon fontos mind az egyén, mind pedig – legyünk csöppet fellengzősek – a magyar gazdaság fejlődése szempontjából. Akkor hasznos, ha sok magyar dolgozik külföldön, ha azok, akik kipróbálták magukat, egy idő után hazatérnek, és megszerzett tudásukat itthon kamatoztatják. Így bekapcsolják azokat is a nemzetközi vérkeringésbe, akik nem voltak olyan szerencsések, hogy akár a városuk határán továbbjutottak volna.

De okkal tartunk attól, hogy a mostani magyar kivándorlás mozgatórugója egészen más. S ha a kilátástalanság, a jövőkép hiánya az, ami miatt egyre többen próbálnak szerencsét külföldön, akkor sokan lesznek olyanok, akik nem saját szakmájukban, nem a végzettségüknek megfelelő szinten helyezkednek el. A diplomás londoni mosogatók azok, akik csak azért mennek ki, mert idehaza nem tudják elképzelni az életüket. Miattuk s miattunk is fontos, hogy most, amikor a külföldön dolgozó magyarok számáról mind alaposabb becslések készülnek, lezáruljon a számokról szóló felesleges, álságos vita, és végre azon gondolkodjunk el: miért mentek el ennyien? Hogy aztán a legsúlyosabb felvetésen is elmerengjünk: visszatérnek-e valaha?