Annyira unortodox terv, hogy Matolcsy György már szövegezi a lehetséges magyarázatokat arra az esetre, ha Orbán Viktor megkérdezné tőle: ugyan, miért nem neki jutott az eszébe a Sólyom Airways, mint brand és mint üzleti modell? Annyira unortodox a megvalósítás, hogy Matolcsy azért dörzsölheti a tenyerét, jól van, megérte bedönteni a Malévot, hiszen az azt követő másfél év nemcsak hogy életre hívott egy nem szokványos modellt, de az is kiderült, vannak, akik titkon ellesték a korábbi nemzetgazdasági miniszter munkamódszerét: minden előkészítés nélkül bedobunk a médiába valami égbekiáltóan sületlenségnek látszó, hátborzongató ötletet, azt még jó sokáig szajkózzuk, s amikor megvalósul a harmada, már annak is mindenki örülni fog.

A Sólyom Airways – mint új magyar légitársaság, amely nem a fapad, hanem a prémium szegmensben nyomul, kézfeltartásra kényszeríti a Turkish Airlinest és az Emirates-et, továbbá újra életet lehel a szomorú módon tavaly bezárt 1-es terminálba – tervei ambiciózusak. Igaz, az mind az előbb ismertetett koncepcióra, mind a névre, mind a hosszú távra tervezett hatvangépes flottára, mind a nyolcmillió utasra, amit 2017-re terveznek. Nemkülönben ambiciózus a 700, majd háromezer új munkahely.

E terv megvalósításához nemcsak, hogy hazánkba kellene gyűjteni a légi közlekedés legjobb szakembereit, de az ehhez szükséges tőke előteremtése a zseniálisnál is több képességet igényel. Számítások szerint egymilliárd eurónál is többe kerül mindez. Persze, az induláshoz, a hat használt géphez, talán húsz-harmincmilliárd forint is elég, csak épp azt nem látni, hogy hol és ki ül akkora zsák pénzen, hogy egy kicsi európai országban bázist nyitó légitársaságba átlapátoljon valamennyit a zsákból?

Igen, nagyon dicséretes terv a Sólyomé, és azt is látni kell, hogy Magyarországnak, a budapesti repülőtérnek bizony nagyon is szüksége volna rá. Bizonyára több száz volt maléves is örülne a lehetőségnek, hiszen az állástalanságban még egy utópisztikus tervvel is könnyebben azonosul az ember, mintsem a további nélkülözéssel. De az is tény, hogy Budapesten szinte nincs piac, csak a fapadosok képesek hódítani, ők is egyre kevésbé, alig akad ember, aki hobbi célból utazna. A Sólyomnak tehát olyan üzleti terve kell hogy legyen, amely szezontól és a budapesti piactól függetlenül képes tölteni a gépeket. Ha van ilyen terv, arról bizonyosan mondhatjuk: olyasfajta innováció a légi közlekedésben, mint amilyen anno Neumann János számítógépe, vagy Szent-Györgyi Albert C-vitamin-kutatása volt.

Ehhez azonban három stratégiai partner is kell: a kormány, a repülőtér és egy világméretű hálózatot üzemeltető, tőkeerős és befolyásos légitársaság, amely tölti a gépeket és intézi az esetleges problémás adminisztratív ügyeket. A Sólyom azonban még sem a magyar közlekedési hatósághoz, sem pedig a reptérhez nem jelentkezett be. De, pokolba a részletekkel! Merjünk nagyok lenni!

Ez biztos pont: sólyom figyel a ferihegyi repülőtéren, hogy elriassza a pálya környékéről a többi madarat