Murszi és bajtársai
Úgy nyilatkoznak egymás után, hogy a „szabad világ” álszent, amikor eltűri a demokrácia sárba (homokba) tiprását Egyiptomban. Valóban, ha elolvassuk a nyugati politikusok nyilatkozatait, azt találjuk, hogy feltűnően hipokriták. Egyik sem mondja ki, hogy Egyiptomban banális puccs történt, a hadsereg elmozdította, házi őrizetbe helyezte a demokratikus jogosítványok birtokában lévő államfőt, felfüggesztette az alkotmányt, kinevezte a maga új, ideiglenes elnökét, és még kormányt is alakít kedve szerint. Ez a lényeg, akkor is, ha sok millió ember örömünnepet ül az ősi országban. Kockázatos lepuccsistázni megkerülhetetlen szövetségeseinket, különösen, ha tetszik is, amit csinálnak. Mohamed Murszi ugyanis demokratikusan megválasztott elnök volt, de nem demokrata. Tévedtek azok az amerikai politikatudósok és stratégiai tervezők, akik úgy gondolták, a háború utáni európai kereszténydemokrácia mintájára konzervatív mozlim demokraták majd átvezetik a Közel-Kelet népeit a parlamenti váltógazdálkodás, a női egyenjogúság és az emberi és kisebbségi jogok világába.
Nem vezetik. Egyelőre úgy látszik, ezek a fogalmak nem békülnek. Saria és női egyenjogúság, iszlám és eszmei sokféleség nem akar együtt élni. Jól példázta ezt a minapi isztambuli parklázadás is. Murszi elnök pártja egy év alatt sok olyan embert is ellenségévé tett, aki rá szavazott, mert elege volt a korábbi állampárt züllött és korrupt rendszeréből. A változás reményében azokat választották, akik évtizedes illegalitás, majd a féllegalitás évei után léptek elő. Azt mondták, tudják, mi kell Egyiptomnak, végre is fogják hajtani, hiszen semmi másra nincs szükség, csak a Korán parancsainak követésére.
És ebbe nem fér bele, hogy a megszerzett hatalmat egyszer majd átadják. Mivel küldetésük van. Gyorsan keresztülverték az új alkotmányt, lebontották a korábban létezett jogi gátakat, elkezdték megszállni az államapparátust. Ez a csapat csak a kipróbált, az illegalitást megjárt, börtönviselt társakban bízik. Őket rakták a vezető posztokra, hiszen megtanulták: a káderek döntenek el mindent. Luxor kormányzójává Murszi egy olyan régi bajtársát nevezte ki, aki nyilvánvalóan részese volt egy iszlamista merényletnek, amelyben hatvan külföldi turistát mészároltak le.
Emad aldin al-Rasid szíriai iszlám hittudós, aki most Isztambulban él, azt mondta a The New York Timesnak, hogy szinte várta, hogy ez (mármint katonai puccs) történjen a Muzulmán Testvériség kormányzási stílusa miatt. „Úgy kormányozták Egyiptomot, mint egy magáncéget, nem pedig, mint egy államot.”
Mivel a másik, „szekuláris” világot bűnösnek és idegennek tekintették, a megjavítására törekedtek. Beleszóltak az öltözködésbe, ruházatba, a munka utáni sörözésbe. Övék volt a parlamenti többség, s ezzel élve kezdték elvenni a többiektől a szabad életmódválasztás, a szabad ízlés jogát. Mindez sokakat fordított el tőlük. Attól tartok azonban, hogy a testvériség nem tanul ebből, s folytatja hosszú menetelését. Tagjainak nyilatkozatai arra utalnak, úgy gondolják nincs mit korrigálniuk, a külvilág álszent, a katonák puccsisták, a nép fele züllött. A mozlim közösség nem lehet ellenzékben – mondják.
