Barna lé folyta körül a háromjegyű házszám darabjait, rozsdásodott az előző tulajdonostól maradt harapóskutya-etikett. Nagybátyámék a Címfestő utcai ház verandára néző kisszobáját ajánlották föl, ahol korábban Vince, a zebrapinty lakott. A kárpitnak, a függönynek még két hónappal a halála után is madárszaga volt.

Szereti a meggyfát. Szolid gyerek, az egyetlen baja, hogy nem a sajátjukat, a kertben lévőt szereti, hanem azt, ami a szomszéd háza előtt nő az árokparton. Az jelent kihívást, odáig elmenni. Megölelni a fát, suttogni neki, hogy ne féljen ettől a világtól, minden jó lesz, csak tartson ki, álljon ellent viharnak, villámcsapásnak, óvja leveleit hőtől, vegyszerektől, adjon árnyat, s gyümölcsöt seregélyeknek, még ha más ember szemében károsak is Istennek ezek a zajos, szeleburdi, mindig csapatban repülő madarai.

A Gabo Kiadó jóvoltából újra megjelent Török Sándor alapvető könyve, önéletírása, számvetése, a Csak egy kis kertet szerettem volna. Ez kész csoda. Török is az elfelejtett jó magyar írók sorsára jutott. Nem mintha manapság nem fedeznének fel feledett írókat, hogy rögtön utcát is nevezzenek el róluk. De ahhoz minimum antiszemitának kell lenni. Török Sándor pedig nem volt az. Nagyon nem.

Történelmi sörrészvény bukkant fel a Magyarországi Sörcikkgyűjtő Klubban! – dobták be a hírt szerkesztőségünkbe nemrégiben. Naná, hogy felkaptuk a fejünket: milyen egy sörrészvény, ha történelmi, és milyen egy klub, amely sörcikkgyűjtő? Lássuk.

„A magam dolgában én határozok, uram. [...] Szabad országban élünk, uram; a rabszolga az enyém, s azt csinálok vele, amit akarok!” Így szól Mr. Harris, a szuverenitásához ragaszkodó rabszolgatartó a Tamás bátya kunyhójában, midőn unortodox döntést hoz: kiragadja tehetséges, föltaláló rabszolgáját a munkából, melyet kedvvel s gazdája nagy hasznára végez, hogy elhurcolja őt lélekölő, csekély hasznú robotra: el ne felejtse a szolgafajzat, hol a helye.

Katona Zsolt cukrász szeretne lenni. A Baranya megyei Csertő községben élő 13 éves fiú úgy gondolja, hogy cukrászként mindig jut majd neki valami nyalánkság. Zsolt tisztában van azzal, hogy családja szegény.

Ritka az olyan legendás futballmeccs, amelynek góllövőit, de még a pályára lépők nevét se jegyezték föl. Ha hozzávesszük, hogy nem futballpályán játszották, összesen 43 percig tartott, semmilyen formális tétje nem volt, ráadásul ugyanazon klub első és második együttese csapott össze, még különösebb ez a sporttörténeti kuriózum.

Lassan vonulunk egy kötelet fogva Helsinki belvárosában, miközben angol és orosz parancsszavak pattognak, melyeket a minket kísérő és felvigyázó, régi időket idéző rendőregyenruhás fiúk és lányok harsognak. Igazodj! Ne engedd el a kötelet! Ütemesen lépkedj! A járókelők csodálkoznak a színes tömeg láttán, hiszen a tudományosújságíró-világkongresszus résztvevői valóban a földgolyó minden részéről érkeztek, hogy most megtapasztalják a sokak számára minden bizonnyal szokatlan bánásmódot. A „hidegháborús villamoshoz” tartunk.

Kiindulópont. Lengyelországot hat éve a Polgári Platform (PO) nevű középjobb, közepesen liberális párt kormányozza. A miniszterelnök Donald Tusk, aki politikai pályáját az illegális Szolidaritás mozgalomban kezdte. A párt a Szolidaritás politikai leszármazottainak egyike.

„Képességünk, hogy mérjük és porciózzuk az időt, majdhogynem végtelen megnyugvást okoz” – írta Richard Yates egyik regényében (Revolutionary Road). A naptár, az idő tagolása azonban a hatalomé – így tartották ezt már a régi Kínában is.

Magyarországon egy 120 literes lakossági kuka ürítési díja 200 és 800 forint között van. A hulladékgazdálkodás rendszere az önkormányzati önállóság jegyében szerveződött – egyszerre jellemzi a helyi viszonyokhoz alkalmazkodó finomhangolás és a káosz. A lakosság csak azért nem lázadt még föl a zsebére menő rendetlenség miatt, mert fogalma sincs, mennyi pénzt kérnek ugyanazért a szolgáltatásért más településeken, arról pedig még kevésbé, hogy miből adódik a különbség.

Ne is zavarja a létra – mondja bátorítóan egy szerelő, aki egy cigivel a szájában bütyköli a nemzeti dohánybolt kerek macisajt-cégérét a káposztásmegyeri kisbolt homlokzatán –, már nyitva vagyunk.

Disznóknak behajtani tilos! Alighanem sokan vannak a kormányváltásra váró, de a baloldali pártokat egyelőre nem támogató bizonytalanok között, akik minimum azt szeretnék, ha ez a tábla kerülne ki a közélet bejáratára. Már ha az ügyet orwelli keretben tárgyaljuk.

Azt még senki sem tudja, hogy mit tartalmaz a világ egyik legrejtélyesebb középkori kézirata, a nevezetes Voynich-kézirat, de úgy tűnik, hogy értelmes üzenetet rejthet. Hogy mifélét, nos, ezzel a problémával csaknem száz éve küzdenek kódfejtők, matematikusok, nyelvészek.

Motiváció nélkül nem megy. Valahogy ezt a tanulságot vonjuk le az odafelé vezető úton. Dudálj és iszunk, emelnek fel egy táblát az út szélén, nem sokkal a bejárat előtt. Természetesen dudálunk, erre természetesen meghúzzák a műanyag flakont. Piros folyadék lötyög benne, bármi lehet. A hangulat intenzitása miatt talán a málnaszörpöt kizárnánk.

Fémeket keresni a nagyvárosokban illegálisan – ebben nincs semmi új, nálunk is elég sokan űzik ezt a „mesterséget”. Ezt teszi Mats Eklund, a Linköpingi Egyetemmérnöke is, csak éppen legálisan. Éveket töltött azzal, hogy rég elfeledett föld alatti kábeleket, csővezetékeket kutasson fel, és eredményei azt igazolják, hogy igen sok városban rengeteg értékes fém rejtőzik a föld alatt.

Az alföldi fuvaros mindent megtett, aztán mire ment vele? A közös vállalkozását működtető apa és fia semmit nem bízott a véletlenre. Jó előre felkészültek a kilométeralapon számolt, igazságosnak nevezett útdíjak bevezetésére.

A demokráciához bizalom kell. Azonnal. Akik Magyarországon meg akarják állítani a centrális erőtér felvilágosulatlan abszolutizmusának, naciokrata önkényuralmának fékevesztett nyomulását, azoknak egymást közt már most meg kell valósítani a demokráciát.

– Ez az érlelt kecskesajt igazán különleges! – nyes egy darabot Sándor Tamás kézműves remekéből Nemesvölgyi Attila, a budapesti Sarki fűszeres delikátesz tulajdonosa. Látszik, nem kispályás sajtimádó: vág, kóstol, magyaráz, mert meggyőződése, hogy még az értő fogyasztókat is nevelni kell.

Nincs mese, menni kell Brüsszelbe. Még májusban a hazai szellemi élet legkiválóbbjait tömörítő CÖF és CET civil szervezetek levélben szólították fel Barroso elnököt, hogy az unió hagyjon fel a hazánk ellen irányuló módszeres és láthatóan a globális pénzügyi tőke nyomására indított folyamatos támadásokkal, különben békemenet indul Brüsszelbe.