Hát se Tavares, se a többi sztálinista liberálbolsevista nem hallgatott a jó szóra, súlyos demokráciadeficitből kifolyólag az előre megtervezett politikai partitúrának megfelelően indítottak támadást a magyar nép ellen, oroszlánszerepet vállalva a hazai liberálbolsevikok irányítása által, úgyhogy most majd viselniük kell a következményeket. Ám vigyázat, cöfösök és cetesek, nem a belga nép ellen indulunk a békeharcba, a belga nép is csak áldozat.

Európa soha nem látott válságot él át, az utolsókat rúgja, Brüsszel utcáin káosz, szeméthegyek, kátyú és kutyaszar. A járdaszélen munkanélküliek és hajléktalanok ülnek naphosszat, halók hörögnek, meztéllábas gyerekek könyörögnek falat kenyérért, egykor szebb napokat látott középosztálybeliek csavarognak rosszul öltözötten és lehajtott fejjel, s csak álmodnak arról, ami nálunk már meg is valósult.

Mindamellett a brüsszeli emberek barátságosak, szívesen szóba elegyednek az idegennel. Olvassunk fel nekik Nyirő Józsefet, Tormay Cécile-t, szavaljunk nekik Wass Albertet, igen hálásak lesznek. Belgium áruhiányban szenved, boltjai üresek, már most ötven évvel mögöttünk kullognak. Vigyünk eladásra farmert, harisnyanadrágot, zsilettpengét, tranzisztoros rádiót, orkánkabátot, de mindenekelőtt forintot, a forint előtt minden belga kapu megnyílik. A nők megőrülnek a rumpuncsért, egy szép dzsörzépulóverért mindenre képesek, a szállodában a szobaasszony (régi cöfös kommunistáknak: dezsurnaja) már egy Fa szappanért szobára jön; a dekadens és barbár Európa a végóráit éli.

Cetesek! Ne dőljetek be a belga sajtnak, se a rokfortosnak, se a köményesnek. És nem a belga csokoládé a világ közepe, az nem viszi előre a nemzet ügyét. A fogyasztói társadalom hiénái minden eszközt bevetnek, de a haza nem eladó: ne higgyetek a mindenféle pralinéknak és csokis trüffeleknek, van nekünk tisztességes sajtunk és csokink a CBA-ból, bár azt se magyarok gyártják.

Cöfösök! Nem azt mondjuk, hogy ne menjetek be a Delirium Café nevű sörözőbe, ahol 2400-féle sert mérnek a világ minden tájáról, így Magyarországról is, csak azt, hogy ne tévesszen meg senkit a Delirium Tremens meg a Satan Red, a mindenféle ale, pils, dubbel és tripel, maradjatok csak a Pécsi Szalonnál, bár az se magyar technológiával készül. Miként őrizzük meg nyugalmunkat a Rue des Bouchers-en is, a Zabálók utcájában, hol rákok, halak és kagylók bódítják a tömegeket, maradjunk hűek hazánkhoz, a Széles-féle Ikarus-buszunk lépcsőjén ülve fogyasszuk el abált szalonnánkat, ecetes paprikánkat, eltartott kisujjal.

Nem vagyunk antiszemiták, sőt már-már filoszemiták vagyunk, de a zsidó ékszerboltokat kerüljük. Mi az unióhoz jöttünk, békével, szeretettel, szemébe nézni a köcsögöknek, megértetni velük szép szóval, hogy mi a magyar, ki a magyar. Ha nem fogadnak is esetleg, s rossz néven veszik a nagyon is valószínű békés kordonbontást, tartsuk oda orcánk másik felét is, a Grand Place-on sétálva pedig gondoljunk arra, nem kell már sokat várni, amikor minden cöfös és cetes álma megvalósul, s a közeli Manneken Pis helyébe az Európát legyőző vezénylő tábornok életnagyságú szobra kerül a magyarok s a világ legnagyobb dicsőségére.

A szerző az Élet és Irodalom munkatársa