Azon a héten válságosra fordult az állapota. Az MDF elnöksége Lezsák Sándor javaslatára szombatra Lakitelekre összehívta az MDF országos választmányát. Már nem volt remény. A németországi – egyébként ígéretesnek tűnő – gyógykezelés után túl hamar hagyta el a kórházat, elszólította a kötelesség. Az országos választmány ülésén az utódlás volt napirenden. Három utód került szóba. Boross Péter, aki Antall Józsefet távollétében, a gyógykezelések idején az ő megbízásából és megelégedésére helyettesítette. Für Lajos honvédelmi és Szabó Iván pénzügyminiszter.

A választmány, Lezsák Sándor javaslatát elfogadva, a miniszterelnöki székbe Boross Pétert, pártelnöknek pedig Für Lajost jelölte. Antall József ízig-vérig demokrata volt. Pontosan tudta, pártelnöki és miniszterelnöki pozíciói milyen lehetőségeket biztosítanak számára. Miről rendelkezhet, miről nem. Utódja kijelölésére, azon kívül, hogy helyettesítésével őt bízta meg, utalást nem tett, utasítást nem adott. Tudta, hogy ez választott pozíció, legfeljebb jelölhet, de ezt csak az előbb említett módon tette. Az a szóbeszéd, hogy halálos ágyán, közvetlenül a halála előtt Orbán Viktort kérette magához, és arról biztosította volna, hogy őt tekinti politikai örökösének, a városi legendák hamis világába tartozik.

Tisztelte és becsülte közvetlen munkatársait, velük beszélt is utolsó napjaiban, de nem a politikai örökségéről. Politikai kultúráján kívül intelligenciája is távol tartotta az ilyesmitől. Aki ilyet állít, fogalma sincs Antall József személyiségéről, politikai és politikusi hitvallásáról. Halálos ágyán munkatársaival a kormány előtt álló feladatok megoldásáról beszélt, még csak nem is a közelgő választási kampányról. Embertelen fájdalmait méltósággal viselte, semmiféle tudatmódosító, fájdalmát enyhítő szert nem vett magához. Tudta, hogy élete utolsó pillanatáig tiszta fejre van szüksége, hiszen feladata és dolga van.

Utolsó napján betegágya mellett szólt a rádió, és tiszta tudattal hallgatta és követte a lakiteleki eseményeket. Szóvivőként életem legnehezebb feladata volt a lakiteleki eseményekről úgy tájékoztatni a sajtót, hogy tudtam, a távozni készülő miniszterelnök is hallgatja a híreket. Hazudtam Antall Józsefnek. Nem azt mondtam a sajtótájékoztatókon, amiről szó volt. Az újságíróknak elmondtam, hogy hazudok. Arra kértem őket, hogy semmilyen, az utódlással kapcsolatos kérdést ne tegyenek fel. Nem is tettek, mindenki megértette a helyzetet. Külön köszönöm Schranz Editnek, a rádió Krónika-tudósítójának az egynapos közös hazugságot. Végig a kormányzat előtt fekvő feladatokról beszéltem, mintha a választmány is erről tárgyalt volna.

Már a drámai napokban is furcsa és disszonáns volt az Orbán Viktorral kapcsolatos hír. És különösen furcsa most, egy lengyel író Orbánról írott magasztaló könyvéből idézve ismét találkozni a hamis legendával. Még a halál dátuma sem stimmel, nem 13-án, hanem egy nappal előbb, december 12-én, vasárnap kora este halt meg. Ennyit a hitelességről. Azon kívül, hogy közelegnek a választások, ennek a sejtetésnek nincs aktualitása. Csak annyi, hogy a húsz éve halott miniszterelnök, akit már nem lehet megkérdezni, lépjen Orbán Viktor méltatói és támogatói sorába.

Pedig Antall nem állhatta az 1990. június negyedikén az Országház méltóságát sértő, méltatlan öltözékben a trianoni megemlékezésről tüntetőleg kivonuló, a pápát cápának, a kereszténydemokratákat csuhásoknak tituláló fideszes fiatal demokraták viselkedését. Politikai ízlése ellen való cselekedetek voltak ezek. Mint ahogy minden normális ember ízlése ellen való a halott miniszterelnök emlékének kampánycélú, hazug felhasználása.

A szerző az MDF egykori, Antall József által kinevezett szóvivője

*A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.