Dübörög az állam
A Magyarországon kiterjedten működő hálapénzrendszerrel nem lehet versenyezni. A kórházra szorulók idővel mindig az állami rendszerben találják magukat, mert ott nem kell megfizetni az ellátás tényleges költségeit, borravalóval, pluszpénzzel viszont jelentős előnyökhöz lehet jutni. Hogy csak ez vezetett a jó tizenöt éve 1,2 milliárdos hitelből a budai tájvédelmi körzetben épült százágyas luxuskórház épületének eladásához, vagy voltak a tulajdonosnak más érvei is, azt nem tudjuk. A magánszolgáltatók a kilencvenes években nagy reménnyel léptek piacra az egészségügyben. Akkor egyértelmű volt, hogy ebben az országban már senki sem akar államit, központosítottat. Hogy a lepusztult egészségügyi intézmények szükséges beruházásait nem lehet állami pénzből megcsinálni. Jöjjön a magánszféra, a magánorvos, a magánpatika.
Másfél évtizede azt lehetett hinni, hogy a társadalombiztosításon és a kiegészítő biztosításokon keresztül sokan hozzáférhetnek jó minőségű szolgáltatásokhoz. Ezt a reményt az egymást követő kormányok közösen rombolták le. Most pedig vége. A kétezres években a remény is elfogyott: az ellenzéki Fidesz–KDNP kemény tőkeellenes hangulatot épített ki, ami 2010 után már az állam erejével söpört végig az egészségügyön. Nekimentek mindennek, ami kicsit is az üzleti logikára hajazott. Az Orbán-kormány megalakulása után néhány hónappal Budai Gyula, a kormányzati elszámoltató az egészségügyben működő magánvállalkozások körül kutakodva följelentést tett a HospInvest kórházat működtető cég ellen, amelynek a fölszámolása már amúgy is zajlott.
De a kormánybiztos vizsgálódása kiterjedt az Omninvest oltóanyaggyártó cégre és az ÁNTSZ-laborok privatizációjára is. Szócska Miklós pedig megígérte, hogy fölülvizsgálják az egészségügyben közreműködő magáncégek szerződéseit. Ennyi fenyegetés elég volt. Eltűntek a befektetők. Már senki sem akar friss pénzt hozni az egészségügybe. Államosították a kórházakat, lefagyott az önkéntes egészségügyi magánbiztosítások piaca, pedig egykor az ágazat lehetséges hajtóerejét látták ebben. Ezt a piacot még az Orbán-kormány is gyámolítani látszott, amikor jelentős adókedvezményekkel segítette. Mégsem indult be, mert az állami egészségügyben nem maradtak a biztosítóknak megfelelő partnerei. Ez az államosítással újra egy kézbe fogott kórházaktól egyre kevésbé várható. S látható, hogy az uralkodó politikai kurzus számára hosszabb távon sem tűnik tehernek minden feladatot és döntést magára húzni. Ezt mutatja az állam visszatérése a patikaüzletbe, és ezt érthette meg Kovács Gábor is, amikor becsukja a Telki Kórházat.
