Ne legyenek hazafias szempontjai, amikor vásárol, mert azzal nemcsak magának, hanem a hazájának is árt. Ezt javasolnám a kedves olvasónak. Ha kellene. De nem is kell. Nemrég nyilatkozta nekünk az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetségének titkára, hogy felmérésük szerint az élelmiszer-feldolgozó cégek 99,8 százaléka nem fogja használni a termékeredet logót, mert tapasztalataik szerint a vásárló az árat és a minőséget nézi, a nemzeti trikolór nem érdekli.

A kormány azonban képes újabb uniós eljárást magára rántani, hogy kikényszerítse a hazai, hazaibb és leghazaibb termékek megkülönböztetését, és erre a leghazaibb termékek termelői egyáltalán nem rohannak magukra nyomtatni a trikolórt, mert az a vevőiket úgysem érdekli.

És ne is érdekelje. A vásárló legyen minél megbízhatóbb mérce, vásároljon tudatosan az ízlése és az ár-érték arány szerint, vizsgálja meg gondosan azt az árut távlatos egészségügyi, környezetvédelmi szempontok szerint, az eredetmegjelöléssel meg ne foglalkozzon. A hazai termelőnek van egy csomó előnye. Kisebb a szállítási költség, hazai áron kap munkaerőt, jobban ismeri a hazai ízlésvilágot, szokásokat, adminisztrációs mechanizmusokat, jogszabályi kiskapukat stb. Akinek ennyi versenyelőny nem elég, az bukjon el. Ki gondolja komolyan, hogy hosszabb távon fönntarthat cégeket hazafias hevület?! Csak az állam tarthatja fenn őket a mi adónkból osztogatva kegyeit, s szaporítva a kegyencek számát.

Aki azt hiszi, magyarabb áruból magyarabb bevétel lesz, nagyon téved. A Sió termékek túlnyomó része pl. a legszigorúbban magyar termék, a hazai céget pedig már húsz éve felvásárolta Európa vezető légyártója, az Eckes AG. Például ők sem cserélik le a dobozaikat azért, hogy a trikolórt rányomtassák. A Natur Aquán viszont már látható, hogy a lehető legmagyarabb. Azt az ősszittya Coca-Cola gyártja.

Minden a haza bevételét és forrásait gyarapítja, ami után itt adóznak, amit itt érdemes befektetni és elkölteni. Ellenben az adókerülő százezrek echte magyar álőstermeléséből egy garassal sem lehet növelni a magyar nyugdíjas, pedagógus és ápolónő vásárlóerejét.

A Hússzövetség elnökétől tudjuk, hogy a magyar húsiparból „magyar termék” nemigen kerülhet ki, mert termékeik túlnyomó részét képtelenek folyamatosan magyar alapanyagból készíteni. Azért képtelenek, mert a haza földjét húsz éve úgy megóvják az „idegenektől”, hogy ott felelős és tisztességes befektetők számára fű nem (sem) terem.

„A beruházási szint már évek óta az 1991-es szint 90 százaléka... – miközben a lengyeleknél, cseheknél, szlovákoknál több mint kétszeresére nőtt. A termelés a növénytermesztésben a 80-as évek szintjének 85-90 százalékánál, állattenyésztésben a felénél jár. Hozzáadott értékben és foglalkoztatottak számában már csak 40 százaléknál. Ehhez képest mintha húsz éve csak azzal foglalkoznánk, nehogy a külföldiek megszerezzék a magyar földet.” Ezt nyilatkozta tavaly novemberben a Magyar Narancsban Juhász Pál, az egykori SZDSZ egykori agrárpolitikusa, aki húsz évvel ezelőtt még a fideszesekkel együtt harcolt az eszement, xenofób földpolitika ellen, melyben tökéletesen elsikkadt az a hazafias szempont, hogy a magyar föld hosszú távon a lehető legtermelékenyebben teremjen. Juhász Pál megjósolta, hogy ez a „bolsevik” módon készülő földtörvényben sem lesz szempont. Nem is lett.

Piros Arany az Univertől