Neki köszönhetően szereztünk tudomást arról a titkos bírósági határozatról, amely a Verizon telekom céget ügyfeleinek telefonhívásaival kapcsolatban folyamatos információátadásra kényszerítette a Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) számára. Tőle tudtuk meg, hogy az NSA közvetlenül hozzáférhet felhasználói adatokhoz, többek között a Microsoft, Yahoo, Google, Facebook, YouTube, Skype és Apple szerverein keresztül. Arra is több rálátásunk van már, hogy az NSA milyen mértékben képes összerakni a megfigyelésekből nyert adatokat.

A kiszivárogtatás két tendenciára hívja fel a figyelmet. Először is, ha a hírszerzésnek jogi lehetősége van külföldön és belföldön is széles körű megfigyelést végezni, akkor ezt a lehetőséget maximálisan kihasználja. Miért kötné meg a saját kezét azzal, hogy csak alapos gyanú esetében vizsgálódik, ha telefonhívások millióinak adatait fésülheti át és hozzáférhet a mindenki által használt szerverekhez? Ennek az eljárásnak erős ösztönzője, hogy az amerikai bíróságok szerint a telefonhívásokkal kapcsolatos adatok rögzítéséhez nem kell bírósági végzést beszerezni. Igaz, a telefonhívások ún. metaadatainak – ez a hívások időpontját, időtartamát, és mobilok esetében a cellainformációt jelenti – beszerzése nem teljesen ugyanaz, mintha belehallgatnának a beszélgetésekbe. De a bíróságok valamiért nem akarják megérteni, mi minden deríthető ki ezekből az adatokból. Ha összevetik más adatokkal, ezek az információk pontos képet adnak arról, ki kivel van kapcsolatban (és milyen szoros az a kapcsolat), ki hogy tölti a szabadidejét, milyen az egészségügyi állapota, mik a politikai nézetei stb.

A másik nyilvánvaló tendencia az, hogy az állami titkolózás őrületes mértéket öltött. A telefonhívásokkal kapcsolatos metaadatok begyűjtését a Külföldi Hírszerzési és Megfigyelési törvény (FISA) 2008-as módosítása tette lehetővé, amely révén ez a fajta megfigyelés lényegében felügyelet nélkül folyhat. A kormánynak nem kell nyilvánosságra hoznia kit szándékozik megfigyelni, és a bíróságnak nincs lehetősége ellenőrizni, hogy az így beszerzett adatokat miként használják fel. A legneccesebb az, hogy ha még a bíróság talál is valami kivetnivalót az állami eljárásban, a kormány akkor is folytathatja a megfigyeléseket, miközben fellebbez a bírósági döntés ellen. Az Amerikai Társaság a Szabadságjogokért az Amnesty International és más szervezetek nevében megtámadta a fenti törvényt azzal, hogy az alkotmányellenes. Az Amerikai Legfelsőbb Bíróság arra hivatkozva utasította el a keresetet, hogy az AI és a többi szervezet nem tudta bizonyítani, hogy az állam megfigyelhet minket is. De hogy is tudtuk volna bizonyítani igazunkat, amikor maga a megfigyelés, és az azt felhatalmazó bírósági döntések titkosak?!

Obama elnök a múlt héten azt mondta, hogy a kongresszus ellenőrzési jogköre a biztosíték arra, hogy az „egyszerű” amerikai állampolgárok után nem lehet szabadon kémkedni.

Csakhogy a kongresszus a legjobb szándékkal sem képes ellenőrizni azt, amiről fogalma sincs. A hírszerzési szervek még egy hozzávetőleges számot sem hajlandóak mondani arról, hány amerikairól gyűjtöttek adatot a FISA-módosítás következtében. Márciusban, egy hónappal azelőtt, hogy a Verizon cégre vonatkozó adatátadási kötelezettség életbe lépett volna, James Clapper, a nemzetbiztonsági szolgálat igazgatója tagadta, hogy tömeges adatgyűjtés folyna amerikaiakról. És erről a nyilatkozatáról ma azt mondja, hogy ez áll a legközelebb az igazsághoz.

Snowden levadászása elkezdődött. Nagy-Britannia már korábban „megkérte” a brit légitársaságokat, ne engedjék fel a járataikra, nehogy Londonon keresztül próbáljon meg Hongkongon kívül menedéket kérni. Pár napja a hivatalos vádemelés is megtörtént, a legfontosabb és legkeményebb vádpont a kémkedés – ha ugyanis ez a vád, akkor Snowden nem hivatkozhat arra, hogy a kiszivárogtatás közérdeket szolgált.

Szerintünk az igazságszolgáltatás megcsúfolása lenne, ha Snowdentől elvennék ezt a lehetőséget – végül is titkos állami megfigyelésekről, állampolgárok millióinak személyes adatairól beszélünk. Snowden azt is elmondta már, hogy mielőtt nyilvánosságra hozta a dokumentumokat, alaposan utánanézett, hogy senki biztonságát ne veszélyeztesse.

Akárhova is érkezik majd az amerikai kiadatási kérelem, a hatóságoknak ragaszkodniuk kell ahhoz, hogy a szóban forgó bűncselekmény valóban náluk is bűnténynek számítson. Ugyanilyen fontos, hogy a közérdekre való hivatkozás lehetőségét garantálják a tárgyaláson. Ha ez nem lehetséges, akkor a kiadatási kérelmet el kell utasítani. Amennyiben pedig Snowden menedéket kér – mondjuk Ecuadorban –, reméljük, lesznek olyan bátor döntéshozók, akik tisztességes menekültügyi eljárást biztosítanak számára.

A szerző az Amnesty International jogi és szakpolitikai igazgatója

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.