Ez a „kevesebb magyar születik” mindig a ciklus utolsó részében jön elő. Amíg a tüzet oltja az ember, nem tekint a távolba. Most, hogy kikerültünk, felálltunk, jobban is teljesítünk és élünk, valamint megvédtük a rezsicsökkentést, már van idő hosszú távú, sorsdöntő kérdésekkel foglalkozni. Ilyen a népegészségügy, a népességfogyás, meg a népszerűség és a népbutítás. Miután a menzajobbításról kiderült, hogy árat emel, a dohányzásbetiltás szintúgy, de még loptak is belőle, marad a fogyás. A tévétorna újbóli bevezetése még csak távoli terv, hát itt a fogyik a magyar másként. Szokás szerint.

Nincsen bajom azzal, ha a miniszterelnök (hívjuk most Orbán Viktornak) éppen újabb munkacsoportot hoz létre, hogy új feladatot adjon a megbízható elvtársnak (Révész Máriusz), hogy elfoglalja. Ilyenkor a régi elvbarát előáll a megváltó ötlettel: ha több pénzt adunk egy területre, akkor az jobban fog menni. Miután a magyar kevesebb, ezzel illenék is foglalkozni, érthető, ha a kormány fókuszál.

A spanyolviasz feltalálása után (létbizonytalanságban kevesebben vállalnak gyereket), nem lett túl jó a megoldás. A költségvetési kényszerek meg a miegymás is ott volt. Azt sem lehet, hogy a roma családoktól legyen a több magyar. Ezért az először szülő nők kapnak több pénzt, és a dolgozó anyák. Aligha csak azért, mert a szülési paraszolvenica árának nem a felét (70 ezret), hanem a dupláját (300-at) kapják az anyává váló honleányok, megváltozik a nyugati társadalmakat mindenütt sújtó átok. Pótcselekvés és osztogatás ez, de legalább nem magukra költik.

Jobban tudnám értékelni mindezt, ha nem úgy szórnák a pénzt a jobb kezükkel, hogy a ballal a mi zsebünkben kotorásznak. Bocs, de a gyerekre másnak is kell, nem csak annak, aki most szült.

Ha lettek volna kétségeink arról, mire kellett a kormánynak a kilencedik megszorítócsomag 110 milliárdja, egyből elmúltak tegnap. Giró-Szász András kormányszóvivő a kormányzati rádióban azt találta mondani, hogy az unió követelte az új csomagot, pedig a kormány szerint nem kell, de ha már van, ebből lesz a demográfiai intézkedésre való. Tegyük hozzá: meg a pedagógusbér-emelésre, és akkor el is ment az egész pénz.

Mindebből nem (csak) az következik, hogy Varga Mihály ugyanúgy nem fejtette ki az igazság minden részletét a múlt héten (amikor a csökkenő inflációval indokolta az új csomagot), ahogyan a kormányszóvivő hazudott tegnap. Mert naná, hogy nem mondtak igazat a választási költségvetésről sem: hogy nem lesz. Mert lesz – csak nem a hiányt növelik érte, hanem az adókat. Van különbség, de nem túl nagy.

Választási költségvetés az, amikor a népszerűség növelése érdekében hoz intézkedéseket a kormány, miközben a hosszú távú gazdasági és politikai célokat háttérbe szorítja. Ez történik. Most az államnak kéne fogynia, nem kéne év közben adót emelnie, hogy nőhessen végre a gazdaság, szűnjön a létünk bizonytalansága.

És akkor többen vállalnának gyereket is.