Andersen újratöltve
Ebbe a folyamatba avatkozott bele 2010 után egy maroknyi politikai alakulat élén a Hoffmann Rózsa nevével fémjelzett oktatási államtitkárság. Az államtitkári értékelés szerint minden a lehető legnagyobb rendben történt az elmúlt tíz hónapban, a szülők, a diákok és a pedagógusok semmit sem vettek észre a „nagy átállásból”. Adekvát a kérdés, ha senki nem vett észre semmit, akkor történt egyáltalán valami? Ha senki nem vett észre semmit, akkor mi célt szolgált az egész?
Tudjuk, hogy ez nem így volt.
Amit a törvényhozás szavazógépezete segítségével az államtitkárság megvalósított, az bizony nagyon is jelentős változás. Az oktatás irányítása, fenntartása, szakmai tartalma legalább fél évszázadnyit lépett vissza. A totális államosítás, a korlátok nélküli centralizálás, a tananyagtartalom indokolatlan (korszerűtlen) megnövelése, a szegregáció ismételt gyakorlattá válása, a pedagógusok – úgymond – szakmai ellenőrzése, a korporatív irányítási modell reaktiválása, a szakma és az érdekvédelem negligálása többszörösen meghaladott történelmi időket idéz. A múlt század harmincas éveinek (Horthy-korszak), valamint az ötvenes, hatvanas, hetvenes évek (Rákosi-, Kádár-éra) dohos nosztalgiájának érzetét keltve az érintettekben.
Az államtitkár és minisztere sikerről beszél. Tehetik, mert maguk mögött tudják a miniszterelnök támogatását, s így nem kell komolyan venniük saját frakciójuk szakmai alapon megfogalmazott kifogásait, mint ahogy nem kell foglalkozniuk azokkal a szakmai és érdekvédelmi szervezetekkel sem, amelyek számtalanszor jelezték fenntartásaikat a kialakuló rendszerrel szemben. Nincs olyan magára valamit is adó szakember, aki nevét adná a változáshoz. Nem számít. Újrahasznosítják, de a korszellemhez igazodva módosítják is a régi mondást: „aki nincs velünk, az ellenünk van”, ez 2013-ban így hangzik: aki nincs velünk, az nincs…
Így teheti meg az államtitkár, hogy valótlan állítások sokaságával fűszerezve beszél a nagy műről:
Amikor azt mondja, hogy a mindennapos testnevelés bevezetéséhez szülők, egészségügyi szakemberek sokasága gratulál, akkor a testedzés fontosságának hangsúlyozása mellett nem beszél arról, hogy e feladata végrehajtásához hiányoznak a feltételek. Nincs elég szakképzett pedagógus, nincs elég tornaterem, nincs elég eszköz.
Az elsősök beíratása, a szülők nyilatkoztatása hit és erkölcstan ügyében komoly feszültségeket szült. Sajátos „megoldásként” hamarjában módosult a törvény, s emelkedett az osztálylétszám felső határa. A hittan órarendbe iktatásával pedig negyedszázados konszenzus dőlt meg. Magyarországon az ideológia (politika) ismét órarendbe iktatva befolyásolhatja a fiatalok tömegét.
A tankönyvrendelés körüli botrány, a tankönyvpiac „beszántása”, az ingyenes, tartós tankönyvek körüli káosz már a következő tanév megkezdését veszélyezteti.
A szakképzés „átalakítása” totális hozzá nem értésről árulkodik. A közismereti tárgyak oktatásának katasztrofális méretű redukálása pedagógiai, oktatási baklövés, hiba. Olyan tévedés, melynek következményeivel nagyon hamar szembesül a magyar társadalom. Ezek a fiatal „szakemberek” szakbarbárként kerülnek majd ki a munkaerőpiacra, az esetleg szükségessé váló sikeres szakmaváltás minimális esélyével rendelkezve. A közismereti tárgyak annulálásával pont azokat a képességeiket (szövegértés, nyelvtudás, matematikai kompetenciák) nem fejleszti a szakképzés, melyek segítségével könnyebben tudna boldogulni az életben.
A Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (KLIK) január elsejei szerepvállalása a fenntartásban (államosítás) jelentős zavarokkal járt. Pedagógusok ezrei szembesültek a ténnyel, hogy csökkent a jövedelmük. A cafeteria körüli cirkusz csak fokozta ezt a káoszt, hiszen hiába reménykedtek az érintettek abban, hogy a munkáltató nem tesz különbséget közöttük a juttatások biztosításában, csalódniuk kellett.
A mai napig problémát jelent annak megállapítása, hogy mi tartozik a fenntartás és mi a működtetés körébe. Így fordulhatott elő, hogy egy zár megjavítása, egy projektorégő kicserélése néha hetekig is eltartott… Az már csak hab a tortán, hogy a KLIK-nek mind a mai napig nincs Szervezeti és működési szabályzata. E nélkül pedig egyetlen odatartozó intézmény működése sem jogszerű.
A kötelező nyugdíjazás – mely a közszféra dolgozói közül, úgy tűnik, csak a közalkalmazottakra vonatkozik – jelentős feszültségek forrásává vált, gyakran kellett szembenézni a szakos ellátás esetleges hiányának problémájával. A tankötelezettség leszállítása, a szakképzés átalakítása, valamint a nyugdíjba vonulás kényszere több ezer pedagógus-álláshely megszűnését vonja (vonta) maga után.
Az életpályamodell áterőszakolása jelentős munkateher-növekedéssel jár együtt. Az átlag heti 51 órás munkaterhelésű pedagógus leterheltsége tovább nő, hiszen munkáltatója – és a törvény – már heti teljes munkaidejének 80%-ában kívánja meghatározni teendőit. Az eddigi 55%-kal szemben ez jelentős többletterhelést jelent. A pedagógust – mint alkotó, független, kreatív értelmiségit – ad acta helyezték. Cserébe – évek óta – az életpályamodell bérjellegű részének bevezetésével kecsegtetnek. Ennek megtörténtére azonban garanciát senki sem mer vállalni.
Úgy tűnik, megvalósul egy olyan –egyszer már méltán elfeledett – korporatív irányítási modell is, melynek eredetét a múlt század húszas-harmincas éveinek Itáliájában kell keresni. Igen, Mussolini politikájában. A Magyar (bocsánat Nemzeti) Pedagógus Kar felállítása a korbács és a szájkosár eszközét adja az erre fogékony mindenkori kormány kezébe. A kar működésének alapját jelentő etikai kódex az automatikusan taggá váló pedagógusok megfegyelmezésének roppant hatékony eszközévé válhat pillanatok alatt. A pedagógusok pedig a nemzet napszámosaiból a politika cselédjeivé lesznek…
Az elmúlt tanév az áltárgyalások, valamint a „divide et impera” tobzódásának időszaka is volt. A szakszervezeti egységben kezdett sztrájkbizottsági tárgyalásoknak igazi nyertese a kormány volt. A diákmegmozdulásokkal kapcsolatos megosztó politikát konvertálva az érdekegyeztetési folyamatokba, eredményesen osztotta meg a szakszervezeti oldalt is. A PDSZ egyedül maradt következetesen hangoztatott álláspontjával. A kormányzat és az aláírók együttműködése következtében rendületlenül folyik az oktatás szétverése. Gyakran hangzanak el hamis állítások a kormányzati szereplők szájából, bagatellizálva a velük szemben állókat, mondván, a mindig vitatkozók, az örök elégedetlenkedők a legkisebbek. Szemérmesen hallgatnak arról, hogy a „miért ne” mellett mindig ott van a „hogyan igen”, s hogy a vita, a tiltakozás sohasem valami ellen, hanem mindig valamiért van. S hogy az a szakszervezet, amelyet ezekkel vádolnak, nem a legkisebb, hanem a második legnagyobb érdekvédelmi tömörülés hazánk oktatási ágazatában. Emlékeznek: aki nincs velünk, az nincs…
S végül nem lehet szó nélkül hagyni az a nonszenszt sem, hogy Magyarországon a pedagógusok nem tudnak jogszerűen sztrájkolni. Ezt a jogot minden munkavállaló számára biztosítja az alaptörvény. A közoktatásban az elégséges szolgáltatás ügye azonban gátat jelent. A törvény ugyan nem ír ilyet elő, de az Emmi beleérti a jogszabályba ennek kötelezettségét. A független magyar bíróság idestova fél éve birkózik ennek a problémának a kibogozásával, úgy tűnik, eredménytelenül. A PDSZ kezdeményezését a kérdés rendezésére immár harmadszor utasította vissza. Érdemi vizsgálat nélkül.
Az emberi erőforrások minisztere és államtitkára sikertörténetről beszél. Amennyiben a siker kritériumának azt tekintjük, hogy az oktatást és szereplőit lebutítva, joggyakorlásában akadályozva, a társadalmi szolidaritást atomjaira porlasztva áterőltették akaratukat, akkor igazuk van.
Ha viszont azt nézzük, hogy menynyiben segíti tevékenységük az ország talpon maradását, fejlődését, felzárkózását, akkor azt kell mondanunk, hogy az irány rossz, elhibázott, súlyos következményekkel jár már rövid távon is.
Az írás címe egy népszerű mesére, Pomádé király új ruhájára utal. A királyok – főleg a mesékben – megengedhetik maguknak, hogy saját virtuális világukat valóságnak higgyék. Végül azonban mindig jön a legkisebb szabólegény, aki elkiáltja magát: „a király meztelen!”
Fel kell ébredni, míg nem késő!
A szerző a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
