A mezőtúri rendcsinálás legfőbb célja a polgármester szerint a törvényesség helyreállítása. A törvény, amit Mezőtúron eddig rendszeresen megszegtek, és sajnálatos módon rengeteg más magyar településen ma is megszegnek, a Magyar Posta Zrt. általános szerződési feltételei. Az írja le részletesen, hogyan kell a címzettnek kézbesíteni a nevére érkező pénzt. El kell vinni a lakására. 

De ha a posta már amúgy sem megy el az illető lakásáig, mert takarékossági okokból csak valamilyen, számára kényelmes támpontig jár, ott is át lehet adni a pénzt. Egy ilyen támpont nem sokban különbözik a postahivatal kapujától. Rendszerint az is közterület: bekötőút vége, buszmegálló, külterületi iskolaudvar, harangláb alja. Ha van támpont, kocsma előtt is lehet – de posta előtt nem lehet.

Talán inkább a második számú indok a legerősebb: a városképnek nem használ, ha zajos sokaság tolong a segély vagy a családi pótlék megérkezésekor a posta előtt. Aki nem segélyre vár, ilyenkor megszeppenve kerülgeti a pénzre várókat. A postásnak még a lépcsőn el kell döntenie, kit vegyen előre azok közül, akik otthon már nem bírják kivárni, hogy odaérjen a pénzzel, és a sürgős esetek közül is a legsürgősebbnek vélik a sajátjukat. Azt is ott kell eldöntenie, hogy ha nem a címzett jött a pénzért, hanem a meghatalmazottja vagy a családtagja, akkor a meghatalmazás érvényes-e, illetve a címzett is egyetért-e azzal, hogy a családtagja kezébe adják a neki járó pénzt?

A postások biztosan nem szeretik ezt a helyzetet. De ők – megmondták – a rendőrség és az önkormányzat nélkül képtelenek megoldani. Az önkormányzat a kulcsszereplő, amely – akármilyen is egyébként a helyzet – minél szebb és megnyugtatóbb képet szeretne mutatni a városáról. Ebben a törekvésében zavarja, ha nemcsak ott él a településen sok száz vagy sok ezer segélyre szoruló ember, hanem rendszeresen előjön hajlékából, és megmutatkozik a maga valóságában. Minél nyomorúságosabb az összeg, amit kapnak, annál többen és annál mohóbban várják a posta előtt. Minél nagyobb a páriák tömege, annál inkább érzik úgy mások, akik még dolgoznak, adót, tébét fizetnek, hogy ezt a temérdek embert ők tartják el, és azért csúsznak maguk is lefelé, mert amazoknak egyáltalán van mire várniuk.

Baj, hogy nincs munka, nincs jövedelem, vagy akinek van, az alig több, mint amennyi a másiknak is kellene a puszta létfenntartáshoz. De az az igazán nagy baj, hogy már nem is ígéri senki, hogy majd megszünteti vagy csökkenti a nyomorúságot, a belőle fakadó kulturálatlanságot és agresszivitást. A magyar jobboldal csupán el akarja tüntetni a színről; legyen az fővárosi hajléktalan vagy kisvárosi segélyezett. Legyen, de ne látsszon! Viszolyogtató üzenete van annak, amikor a külvárosban elöl megy a postás, a rendőr, a polgárőr és a közterület-felügyelő meg menetel utána. De azok is tévednek, akik azt hiszik: a közterületi pénzvárás eltűrésének van valami köze a szabadsághoz és a méltósághoz.

Hogyan kézbesíthet a posta?

Cikkünk megjelenése után az alábbi tájékoztatást kaptuk a postától:

"A Magyar Posta Zrt-t jogszabályok és az Általános Szerződési Feltételek kötelezik, hogy a belföldi és kifizetési utalványokat (pl. szociális segély, családi pótlék) 100.000 Ft-ig, a nyugellátási utalványokat összegre való tekintet nélkül háznál kézbesítse. Támpont útján kizárólag azon külterületen lakó címzettek részére kézbesítünk, akik lakóhelyéhez, címhelyéhez nem tudunk eljutni az infrastrukturális és/vagy földrajzi körülmények miatt. Eredménytelen kézbesítés esetén a kifizetés a posta hivatali helyiségében történik. Az előírások alapján a postai küldemények (pl. utalvány, levélküldemény) átvételére elsősorban a címzett, továbbá meghatalmazott, valamint helyettes átvevő jogosult."

Idáig kellene eljutni