Kedves Terike, hallom, hogy visszamentél Józsihoz – írja Ertsey Katalin képviselő (LMP) Balogh József képviselő (Fidesz) élettársának, aki nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket szerzett, amikor „átesett” a vak komondorukon, majd visszament a közös otthonba. „Nem hallgattál Marikára. Ő is tűrt, 25 éven át, és csak akkor hagyta ott a bántalmazó férjét, amikor Te megjelentél az életükben. (…) Miért nem hallgattál rá, amikor figyelmeztetett: téged is verni fog? Azt remélted, hogy Józsi majd megváltozik?” – kérdezi Ertsey, ami mutatja, mennyire kilátástalan a helyzet.

Most nem is arra gondolunk, hogy ez a tegezős, terikézős, marikázós stílus mennyire nem szerencsés felnőtt állampolgárokkal folytatott levelezésben, mert ők a levélírónak nem a barátnői, hanem a főnökei, hogy Kukorelly Endrét idézzük. Nagyobb gond, hogy még Ertsey Katalin – aki a családon belüli erőszak elleni fellépés elkötelezett és jó szándékú harcosa – sincs tisztában e helyzet természetével, a folyamatos fizikai és lelki fenyegetettség hatásával.

Mert a legtöbbször visszamennek. Sőt fel sem merül, hogy visszamenjenek-e, mert el sem mennek. Tűrnek. Félnek. Maradnak. Ennek rengeteg oka van. A direkt fenyegetéstől és zsaroláson át a teljes elveszettség és szégyen érzésén át addig a belátásig, hogy nincs hova menni. Külső szemlélőként ezt a legnehezebb megérteni, de ha valaki elképzel magának egy közösséget, ahol a kocsmárostól a papon át a polgármesterig és a rendőrkapitányig férfiak a meghatározó szereplők, az erősek, az áldozattá váló nő pedig minden pillanatban azt érzi, hogy mérhetetlenül gyenge, akit nemhogy nem támogat senki, de még csak nem is hisznek neki, akkor könnyebb megérteni, miért nem menekül ki valaki egyedül az éjszakába.

Hova fusson? Gyakran még a családtagok is azt mondják neki, hogy „rendes ember a te urad, legfeljebb kicsit hirtelen a természete”. Menjen szállodába? Kinek van arra pénze? Menjen más településre? Ott miből fog élni? Indítson válópert, hogy a bántalmazónak kelljen elmennie a közös otthonból? És mivel védje magát a közös lakásban, amíg tart a per?

A családon belüli erőszak elleni állami fellépés lényege ezért mindenütt az, hogy a kritikus pontokon próbálnak segíteni. Az azonnali és szigorúan ellenőrzött távoltartással megszüntetik a fenyegetés és a zsarolás lehetőségét, amíg a nyomozások és a perek folynak; a védett házakkal biztosítják a menekülés esélyét; a rendőröket arra oktatják, hogy passzivitásukkal ne az agresszort támogassák stb. A fellépéshez szükséges jogszabályokat a civil szervezetek rég kidolgozták. A magyar parlament viszont ciklusok óta képtelen meghozni a helyes döntést. Vannak ilyen örök ügyek. De még a négyes metró is előbb fog járni, mint hogy a magyar állam a nők mellé álljon.