Amikor kiderült, hogy Orbán személyesen – pontosabban az apja révén – birtokon belülre került Habsburg József főherceg alcsútdobozi majorságában, méghozzá úgy, hogy a környékbeli földeket a jobbkezének számító Mészáros Lőrincre hagyományozta, megint azt hihettük, elszakad a cérna. Ez már a földdel kapcsolatos szélhámosságok kiderítése közben történt. Aki érteni akarta, érthette, hogy a helyben lakó földműveseket mindenhol átvágták, a földhaszonbérleti pályázatokba a párt legmagasabb szintjén beépítették a mutyi lehetőségét, utána pedig ahol lehetett, kaszáltak és nyertek. Legelőször Fejér megyében, s ami vérlázító, Felcsút környékén, ahol a miniszterelnök bónuszként, tetemes állami költséggel focipályát is építtet a maga dicsőségére.

A pálya Orbán házának közvetlen szomszédságában létesül. S hogy a nagy nemzeti focimánia még teljesebb legyen, a Felcsút a napokban fel is jutott a másodosztályból az élvonalba. Amikor ezt meghallottam, Stadler József akasztói rémálma ködlött fel előttem. A legendás alföldi juhász volt az első, aki a rendszerváltás egy pillanatában elhitte, hogy minden – a tökéletesen irracionális elképzelés is – valóra válhat. Stadiont épített és NB I-es csapatot vett – kevéssel a börtön előtt.

Orbán Viktor píárutazik Tarlóssal a buszon, kinéz, s eszébe ötlik, hogy jé, ott egy portugál tulajdonban lévő palota, a régi balettintézet. Vissza kéne szerezni. Ha kell, csinál hozzá törvényt. Látja-hallja az ország a jelenetet, de még ettől sem rémül meg. Így van rendjén, mondhatja az átlag Fidesz-szavazó, aki elfogadhatónak tartja a komcsik kigolyózását. Bármiről legyen szó: földről, közbeszerzési pályázatról, sportról, kultúráról, mindegy. És aki ki van golyózva, az biztos komcsi. Esetleg portugál komcsi.

Ha a trafikok elosztásáról van szó, akkor sincs gond. Teljesen rendjén való, hogy fideszes párttitkárok minősítik a pályázatokat. A „barátoknak nem fordítanak hátat” – mint megtudhattuk tegnap reggel a miniszterelnöktől. Halk megjegyzés: akár a földügyekben, itt is kifizettetik az esélytelenekkel a pályázatírás, a nevezés és a kaució tetemes költségeit. Aztán a nyilvánosság előtt belehazudnak a képünkbe: ezek helyi ügyek, semmi ok az aggodalomra, a sajtó minek sikoltozik. És tovább folytatják a botrányos trafikálást. Kufárkodást, kupeckedést, fondorlatos üzérkedést. Az ármánykodás az orbáni Fidesz technológiájának vezérelve. Ha valaki rájuk pirít, s azt mondja, csalnak – „ne azt nézzék, amit mondok, hanem azt, amit teszek” –, arra az a válasz, hogy megint „Bajnaiék” verik a tamtamot. A közmédia lapít, Orbánék könnyen vannak. Jövőre azokkal tervezik a választási találkozást, akik élvezik ezt az őrült csapkodást. S még mindig nem mondják, hogy ez több az elviselhetőnél.