Az idő könyörtelen kritikus, de nem tudunk jobbat – vallja Kántor Péter. Az eddig 15 önálló verseskötetet jegyző költő-műfordító alapvetően gyanakvó az irodalmi kánonokkal szemben, de ahogy mondja, ez nem jelenti azt, hogy a fejében ne lenne egy saját, külön bejáratú kánon, amit időről időre ne korrigálna magában. Sosem akart politikai költő lenni, de úgy véli, előfordulhat olyan helyzet, amikor közös dolgainkat illetően is „muszáj megtalálni a szólás lehetőségét.” Legújabb, Köztünk maradjon című kötetében például a romák ellen irányuló sorozatgyilkosságról is ír. Az egyebek mellett József Attila-, Babérkoszorú-, Palládium- és Vas István-díjas Kántor Péterrel az elismerésekről, a versírás napi gyakorlatáról, Károlyi Mihály szobráról és az írástudók felelősségéről is beszélgettünk.

E gy vásározó utcai árus és egy mosónő szegényházban született, katolikus árvaházban és leányotthonban felnőtt gyermeke; varrónő, kávéházi kurtizán (nomen est omen), kokott, az haute couture jelképe, és a világ egyetlen divattervezője, aki szerepel a Time magazin a XX. század száz legbefolyásosabb embere listáján.

Bebörtönzött írókról szóló sorozatunk soron következő hősei alig, vagy egyáltalán nem voltak börtönben, és alig, vagy egyáltalán nem írtak – őket mélyebb motívumok helyezik a lecsukottak társaságának és az írók társaságának közösségébe: a misztikus hajlam. Ez csírájában minden mesélőben ott lapul, náluk viszont vegytisztán mutatkozik meg – írniuk sem kellett.

Ahogy a szabadrúgásait belsővel megcsavarta, az tényleg lélegzetelállító volt. Egykori csapattársa, Gary Neville ódákat zengett arról, hogy milyen jól látott a pályán és micsoda passzokat adott. Ha valahol egy társaságban elkezdtek beszélni David Beckhamről, a legtöbbször mégsem azokat a remek csavarokat emlegették. Hanem azt, hogy éppen milyen fazonra vágatta a frizuráját. Meg hogy mennyire kigyúrta a testét, milyen tetoválásai voltak, hol és milyen ruhában jelent meg szexi feleségével. Beckham köthetett kendőt a fejére, feszíthetett Armani bokszeralsóban óriásposztereken, alapvetően minden jól állt neki.

Múlt héten, miközben Orosz Mihály Zoltán érpataki polgármester egy felravatalozott fehér koporsóval tüntetett a megyei kormányhivatal nyíregyházi főépületénél a közigazgatási reform ellen, odahaza serény munka folyt. A tűző napon közmunkások egyengették az árokpartot, hogy a porták előtt húzódó, néhol füvesített, másutt kissé gazosabb földterület egy szintbe kerüljön az úttest burkolatával. Hasznos munka, de amin ezek az emberek napi nyolc órában hetekig dolgoznak, azt földgyaluval talán fél nap alatt el lehetne intézni. Igaz, akkor a közmunkásoknak nem lenne vele dolguk. Így viszont van.

Egy szép májusi estén 2010-ben, amikor a Lisszabonban tartott ülésük után az Európai Központi Bank (EKB) kormányzótanácsának tagjai éppen vacsorázni készültek, hirtelen jelezni kezdtek a zsebekbe rejtett telefonok: zuhan a New York-i tőzsde vezető indexe. Az Amerikából 2007–2008 folyamán átzúdult, de Európában zsíros termőtalajra talált válság új hajtásaitól rettentek meg a tengerentúlon. Az európai jegybankárok izgatottságát valaki gyorsan lecsillapította, ám az aggodalom ekkor megdöbbenésbe csapott át. Még álmában sem gondolta volna senki a jelenlévők közül, hogy éppen a legmerevebb német álláspontot képviselő Axel Weber, a Bundesbank elnöke közli a résztvevőkkel, hogy államkötvényeket kell vásárolni. Az ötlet, amely inkább parancsnak hangzott, szembement az inflációtól rettegő német felfogással, az uniós alapszerződésekben rögzített tilalommal, hogy az EKB nem finanszírozhatja a kormányokat.

2008. március 6-án egy ismert szegedi ügyvéd, dr. R.Miklós eladta a felesége és a fia feje fölül a lakásukat 33 millió forintért kollégájának, dr. K. Ferencnek. A lakás dr. R. Miklós fia nevén volt. Az ügyvéd maga szerkesztette az okiratot, a fia nevét a szerződés alá hamisította. A megdöbbentő történettel dr. R.-né K. Katalin kereste meg a Népszabadság szegedi tudósítóját – azzal, hogy attól félnek: egyetemi hallgató fiával együtt az utcára teszik őket.

A 2008–11-es pénzügyi és gazdasági válság a hosszú 2012-es választási évben adósság- és politikai válságba ment át. A világ politikai, gazdasági és szellemi erői megtalálták a közvetlen pénzügyi válságkezelés módozatait és a világgazdaságnak sikerült elkerülnie az általános gazdasági recessziót. Ám az adósságválság megoldása egyszerre ütközik a nagyhatalmak és az egyes régiók gazdasági és politikai érdekkülönbségeibe, illetve a demokratikus politikai rendszerek belső ellentmondásaiba. Lehet-e az adósságválságot demokratikus felhatalmazással, jogállami keretek között kezelni? Milyen erő milyen eszközökkel képes a választókkal politikailag, a fogyasztókkal gazdaságilag és a polgárokkal társadalmilag életforma-, politikai viselkedés-, fogyasztói magatartás-változtatásokat elfogadtatni?

Brad Pitt szerint Amerika háborúja a drog ellen totális kudarc. A világhírű színész a The House I Live In (A ház, amelyben élek) című dokumentumfilm producereként fejtette ki véleményét. Az ENSZ becslése szerint az illegális kábítószeripar, így a csempészettel foglalkozó maffiák bevétele évente 300-320 milliárd dollárt ér el.

Eltűnt a hazai piacról a 60-as évek hippimozgalmának emblematikus ajzószere, az LSD. Idő kérdése csupán és az LSD sorsára juthat a heroin és több más drog is. A Mefedron nem egészen négy hónap alatt került fel a tiltott szerek listájára, ám ennyi is bőségesen elegendő volt ahhoz, hogy kiüsse a piacról a heroint. A nagyjából ötezer hazai heroinista nemcsak hogy átállt az új anyagra, a fogyasztást is a maga képére formálta. A Mefedront eredetileg orron át szívták fel, a tűhöz szokott heroinisták azonban pár hét alatt intravénássá tették ezt is.

Trafik szavunk ausztriai német eredetű („tabaktrafik-dohánybolt”), a francia „trafic” üzletet, az olasz „trafica” kalmárkodást, kereskedést (és mesterkedést is!) jelent. A magyar nyelvben először a dohánykereskedelem állami monopóliummá tételének évében, 1851-ben honosult meg. A trafikál azt takarja, hogy fecseg, tereferél, fondorkodik, titkos terveket sző („Azzal vádollak, hogy a város ellenségeivel trafikáltál” – írja Mikszáth.) A fideszes trafikmutyi e tekintetben teljesen megfelel a történelmi előzményeknek.

Poós Zoltán író, költő néhány évvel ezelőtt, több kiadást is megért Állami áruház című könyvében mesélt az 1970-es évek kultikus tárgyairól. Azokról a régi dohánytermékekről, édességekről, filléres kacatokról, amelyek többségét a szegények plázájában, a trafikokban árulták egykor, és amelyek a mai ötven-, hatvanévesek gyermekkorának meghatározó tartozékai. A békebeli trafikok javarészt eltűntek, előbb afféle vegyesboltok lettek, a jövőben úgynevezett nemzeti trafikok lesznek, jelentsen is ez bármit. A filléres árucikkek pedig ma már ócskapiacokon vagy gyűjtők polcain porosodnak, esetleg az internet világában kallódnak. Poós Zoltán nemcsak a múlt idők édeskés, ám olykor önmaguknál messzebb mutató tárgykultúrájáról tud sokat, de a trafikok lelkéről is.

Mennyi legyen a marihuána áfája? Lehet-e autót vezetni egy füves cigi után? Fel lehet-e szolgálni marihuánatartalmú sütit desszertként egy étteremben? Ki lehet-e tenni a „fűmagazinokat” az újságosstandok polcaira, vagy a pult alatt kell őket tartani a kiskorúak védelmében, mint a pornóújságokat?

Villámsebesen jár a távol-keleti férfi keze. Jobbal kiválaszt egy tincset, amit aztán ballal fáradhatatlanul fésülni kezd. Amikor a legutolsó csomót is eltüntette, hajszárítóért,majd hajvasalóért nyúl. Végül pedig aranyszállal átszőtt rikító piros csattal fogja össze a tincset. Nézi művét jobbról, balról, elégedetten biccent, hogy aztán máris egy új tincsen kezdjen dolgozni. – Még az orra mellé tegyél egy kis púdert! – hangzik az utasítás néhány standdal odébb, mire a „modellre” azonnal újabb adag fehér port hintenek.

Hosszú szünet után újra kutya-világkiállításnak ad otthont a hét végén Budapest. A globális „kutyaiparág” legnagyobb, vasárnapig tartó seregszemléjének látogatói számára alighanem az első pillanattól nyilvánvaló, hogy a kutyatenyésztés üzlet (is) – azt viszont talán nem is sejtik, hogy milyen politikai csaták zajlanak, és mekkora pénzek forognak a szemük előtt zajló show hátterében Magyarországon.

Jövőre parlamenti képviselethez jutnak a nemzetiségek, ami viszont a pártok eredményét is befolyásolni fogja. Az országos nemzetiségi önkormányzatok jelöltjei külön listán indulnak: ha valaki nemzetiségi listára szavaz, akkor nem szavazhat pártlistára, és fordítva. Egyelőre kérdés, hogy Farkas Flórián fideszes parlamenti képviselőt, az Országos Roma Önkormányzat és a Lungo Drom elnökét melyik listán indítják.

Ha május, akkor szűk két hétre Cannes a világ középpontja. Hiszen a világ legfontosabb filmes eseménye szakmai vélemények szerint a legnagyobb médiafigyelmet is generálja – azaz több tévétudósítás, rádióműsor és írott újságcikk születik a rendezvény kapcsán, mint mondjuk a téli vagy a nyári olimpiák esetében. A kultúra tehát most nyerésre áll a sporttal szemben.

Krizsó Szilvia valójában azért jött el márciusban a köztévétől, mert ott már nem folytathatta korábbi sikeres műsorvezetői karrierjét. Ma már nem nézi Az Estét, de a magyar híradókat sem, talkshow-t vezet a Radnóti Színházban és kommunikációs tréningeket tart. Biztos abban, hogy egyszer majd ismét lesz lehetősége tévében dolgozni. – Természetesen nem mindenáron – teszi hozzá.

Három hónapjuk van Oroszországban a vezető állami tisztségviselőknek arra, hogy lemondjanak külföldi bankszámláikról, részvényeikről vagy a posztjukról. Így rendelkezik a most hét végén életbe lépő törvény.