Először is tisztázzuk a fogalmakat, hisz a kormány átnevezési mániája a kisebbségeket sem kímélte. A tizenhárom törvényben elismert népcsoportot sok éven át „nemzeti és etnikai kisebbségnek” hívták (az „etnikai” jelző a cigányságra utalt), de a Fidesz–KDNP jobbnak látta, ha mindegyiküket egyöntetűen „nemzetiséggé” nyilvánítja. A kisebbségi önkormányzatok átváltoztak nemzetiségi önkormányzatokká, és az Országos Cigány Önkormányzat is úgy érezte, nevet kell módosítania: a „cigány” szót felcserélte „romára”.

A kormány javára szól, hogy végre megvalósítja a nemzetiségek parlamenti képviseletét, amelyről már az 1993-ban elfogadott kisebbségi törvény is rendelkezett, és amelynek hiánya miatt a szomszédos államokból rendre bírálatok érték Magyarországot. A részleteket illetően még bőven akadnak kérdőjelek, de most nézzük azt, ami biztosnak tűnik.

Eldőlt – mondja Heinek Ottó, a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának elnöke –, hogy nemzetiségi listát civil szervezetek nem, csak országos nemzetiségi önkormányzatok állíthatnak. (A tizenhárom elismert nemzetiség: bolgár, cigány, görög, horvát, lengyel, német, örmény, román, ruszin, szerb, szlovák, szlovén, ukrán.)

A parlamenti választáson azok szavazhatnak nemzetiségi listára, akik előzőleg regisztrálták magukat az úgynevezett nemzetiségi névjegyzékben. Az adott nemzetiségi lista akkor szerez egy kedvezményes mandátumot, ha legalább a pártlistás mandátumszerzéshez szükséges szavazatszám 25 százalékát megkapja. Elvileg ugyan nem kizárt, hogy egy nemzetiségi listáról többen is bejussanak, de ennek kevés a valószínűsége: a második jelölt esetében a lista már ugyanolyan elbírálás alá esik, mint a pártlisták.

Az így mandátumhoz jutó nemzetiségi politikusok – folytatja Heinek Ottó – teljes jogú képviselői lesznek az Országgyűlésnek, nagyjából olyan jogosítványokkal, mint a függetlenek. A többi nemzetiség, amelynek nem sikerült képviselőt küldeni a törvényhozásba, de állított nemzetiségi listát, egy-egy szószólót delegálhat a parlamentbe. A szószólónak azonban korlátozott a jogköre. Nem szavazhat, elsősorban tanácskozási joggal rendelkezik, csak kivételes helyzetekben szólalhat fel az ülésteremben.

A pártlistáról szerezhető mandátumok száma az Országgyűlésben annyival csökken, amennyi nemzetiségi képviselő bekerül a parlamentbe. A pártok és a nemzetiségek már csak ezért is vetélytársai lesznek egymásnak, de még inkább azért, mert nem lehet egyszerre párt- és nemzetiségi listára szavazni: mindenkinek el kell döntenie, melyiket részesíti előnyben.

A névjegyzék és a végrehajtási rendeletek körül is sok a bizonytalanság, Heinek Ottó az egyik legfőbb gondnak azonban mégis azt tartja, hogy a kampányfinanszírozásról egyelőre semmit nem lehet tudni. Ha egyszer a nemzetiségeknek a pártokkal kell megküzdeniük a szavazatokért, akkor tisztességes költségvetési támogatás nélkül esélyük sincs labdába rúgni. Pénz nélkül nem lehet kampányolni.

Képtelenség megmondani, hány voksra lesz szükség egy nemzetiségi mandátum megszerzéséhez. A németek próbáltak számolgatni, és arra jutottak: ha a részvételi hajlandóság hasonlóan alakul, mint előző alkalommal, akkor egy adott nemzetiség listájának durván 19–24 ezer szavazatot kell kapnia ahhoz, hogy kedvezményes mandátumhoz jusson.

A 2011-es népszámlálás során összesen mintegy 645 ezren nyilatkoztak úgy, hogy a tizenhárom nemzetiség valamelyikéhez tartoznak. A cigányok száma 315 ezer, a németeké 185 ezer körül mozog, a többi nemzetiség lélekszáma legfeljebb néhány tízezerre tehető. A románok és szlovákok mintegy 35 ezren, a horvátok nem egész 27 ezren, a szerbek 10 ezren vannak. Hét nemzetiség a tízezres határt sem éri el.

A nemzetiségek politikai aktivitásáról a népszámlálás adatai nem árulnak el semmit. Erről inkább a 2010-es, akkor még kisebbséginek hívott önkormányzati választás igazít el: a kisebbségi választói névjegyzékbe akkor 228 ezren jelentkeztek be. Óvatosságra intheti a nemzetiségeket az is, hogy eléggé leszerepelt az a két kisebbségi formáció, amelynek parlamenti választáson eddig sikerült országos listát állítania. A horvátok, németek és szlovákok által létrehozott Nemzetiségi Fórum 1998-ban mindössze hatezer listás szavazatot kapott, a Kolompár Orbán-féle MCF Roma Összefogás Párt 2006-ben ötezernél is kevesebbet. A nemzetiségek 2014-ben ennél azért jobb eredményben reménykedhetnek – valahol az 50 és 100 ezer szavazat között. Nem túl sok, de fontos lehet, hogy a nemzetiségi választók a puszta részvételükkel inkább a jobb- vagy a baloldalt gyengítik-e. Reálisan a romáknak és a németeknek van esélyük arra, hogy egy-egy jelöltjük mandátumhoz jusson. Ennél sikeresebb szereplés meglepetés lenne.