A történteket kénytelenek vagyunk bírósági okiratok alapján elmesélni.

2008. március 27-én a Szegedi Földhivatal bejegyezte dr. K. Ferenc tulajdonjogát, ám ő nem vette birtokba a lakást, ezért dr. R. Miklós felesége és fia nem is tudták, hogy a lakás már nem a fiú nevén van. Az ügyvéd kolléga fölvett 105 935 svájci frank hitelt – ennek fedezetéül 2008. május 6-án jegyezték be a Raiffeisen Bank jelzálogjogát a lakásra.

Két hét múlva dr. K. Ferenc eladta az ingatlant P. Sándornénak, akinek a havi nyugdíja 57 ezer forint volt. Az ügyvéd 3 millióval kevesebbért, 30 millióért adta el a lakást, mint amennyiért vette. P. Sándorné a vásárlásra a Raiffeisen Banktól kapott 24 millió 800 ezer forint hitelt. A Szegedi Földhivatal egyetlen nap alatt bejegyezte P. Sándorné tulajdonjogát. Bejegyzett rá a Raiffeisen Bank javára immár 165 036 svájci frank jelzálogot is. Ez 250 forintos árfolyamon is több, mint 41 millió forint.

A kisnyugdíjas, de nagyon hitelképes P. Sándorné sem vette birtokba frissen vásárolt ingatlanát. Sőt, megtekinteni sem ment el a vásárlás előtt. Utóbb ezt a Szegedi Törvényszéken tett vallomásában azzal magyarázta, hogy az ingatlant valójában az élettársa, L. László akarta megvásárolni, mivel azonban L. László nem kaphatott hitelt – részben, mert elmúlt 70 éves, részben, mert szerepel a BAR-listán –, ezért P. Sándorné adta a nevét és a hitelképességét az ügylethez.

P. Sándorné az adásvétel után járó illetéket nem fizette meg az adóhivatalnak. A részleteket viszont törlesztette néhány hónapig. 2008. április 1-jén ugyanis dr. R. Miklós ügyvéd a fia nevében szerződést kötött dr. K. Ferenc ügyvéddel, hogy havi 250 ezer forintért visszabérli a lakást. A pénzt dr. R. Miklós dr. K. Ferencnek adta át, aki egy ideig továbbadta azt P. Sándornénak. Később az új tulajdonos már nem kapott pénzt, és nem fizetett a Raiffeisen Banknak sem. Dr. R. Miklós a bíróságon azt vallotta: ő fizetett, de dr. K. Ferenc „lenyelte” a pénzt. P. Sándorné viszont azt mondta a bíróságon: dr. K. Ferenc azzal indokolta, hogy nem fizet, hogy őneki sem fizet dr. R. Miklós.

Dr. R. Miklós abban bízott, hogy a Szegedi Földhivatalban formai hibák miatt be sem jegyzik dr. K. Ferenc tulajdonjogát. Vallomása szerint szándékosan hibásan szerkesztette meg az adásvételi szerződést: rosszul adta meg az ingatlan helyrajzi számát, pontatlan személyi számot és adóazonosítót írt az okiratba, sőt, dr. K. Ferencet tüntette fel eladóként, a fiát pedig vevőként. Szerinte törvényesen nem jegyezhették volna be a tulajdonosváltozást – a földhivatal azonban simán megtette. Egy korábbi, a lakásmaffia ellen hozott törvény értelmében a tulajdonjog változásáról értesítenie kellett volna dr. R. Miklóst, mint a szerződést szerkesztő és ellenjegyző ügyvédet, valamint a fiát, mint eladót. A fiú biztosan nem kapott erről értesítést, de az apa is azt vallotta később a bíróságon, hogy őt sem értesítette erről a földhivatal. Megkeresésre kiderült, hogy a földhivatalban „nem lelhető fel” a 2008-ra vonatkozó postakönyv.

Dr. R.-né K. Katalin akkor tudta meg, hogy más fedele alatt alszanak, amikor 2009 novemberében megjelent nála egy férfi a Raiffeisen Bank végrehajtási osztályáról, és P. Sándornét kereste a lakásában. Dr. R.-né a nevét sem hallotta korábban a nőnek. A banki végrehajtó megemlítette dr. K. Ferenc nevét is – az már ismerős volt.

Dr. R.-né kérdőre vonta a férjét, aki elmondta: kölcsönkért 4-5 millió forintot dr. K. Ferenctől. Állítása szerint nagyon sok pénzt fizetett már vissza, dr. K. azonban követelőzött, és fenyegette őt. E fenyegetések hatására írta meg a lakás eladásáról szóló szerződést, és hamisította alá a fiuk nevét. Dr. R. Miklós megígérte a feleségének, hogy legkésőbb 2010 elején visszaszerzi fiuknak az ingatlant. Mivel a fiú ekkor külföldön tanult és dolgozott, apja arra kérte feleségét, hogy ne szóljon neki a történtekről.

A fiú 2010 elején, mielőtt újra külföldre ment volna, több, az apja által szerkesztett meghatalmazást írt alá anyjának, hogy a lakás adásvétele tárgyában a nevében eljárhasson. A Raiffeisen Banknak ekkor 42 millió 141 631 forint követelése volt a lakás tulajdonosa, P. Sándorné nyugdíjas felé. A bank beleegyezett abba, hogy ezt a követelést 26 millió forint ellenében eladja R.-ék fiának. 2010. július 14-i dátummal dr. R. Miklósné a férje jelenlétében és a tanácsai alapján, de a fia nevében és meghatalmazásával aláírt egy engedményezési és pozícióátruházási megállapodást azzal, hogy július 31-éig megfizetik a 26 millió forintot.

Persze nem volt pénzük. Mielőtt lejárt volna a határidő, dr. R. Miklós hozott egy személyt, V. Imre makói lakost. Dr. R.-né K. Katalin a fia nevében és meghatalmazásával tovább engedményezte a Raiffeisen Banktól megvásárolt követelést V. Imrének, aki kifizette a banknak a 26 milliót, és bejegyeztette az ingatlanra a saját jelzálogjogát.

Dr. R.-né K. Katalin, aki 96 százalékban látássérült, és csak különleges optikai eszközzel képes olvasni, abban a hiszemben volt, hogy adásvételi szerződést ír alá, az általa aláírt megállapodás azonban nem a tulajdonjogról szólt, csupán a követelés átvállalásáról. Ekkor már nemcsak P. Sándorné nevén volt a lakásuk, hanem a Raiffeisen Bank helyett V. Imrének került rá 42 millió forintos követelése.

R.-ék fia ezek után pert indított, hogy állapítsák meg az adásvételi szerződések érvénytelenségét. Azzal érvelt, hogy aláírását az apja hamisította rá a szerződésre – így az érvénytelen. Ennek alapján pedig érvénytelen az a szerződés is, amelyben dr. K. Ferenc rövid időn belül eladta a lakásukat P. Sándornénak. A kereset szerint ez utóbbi színlelt szerződéssel történt.

Az írásszakértő bizonyította, hogy az eladó nevében valóban hamis aláírás került a szerződésre – így azt a Szegedi Törvényszék elsőfokú ítéletében érvénytelennek nyilvánította. A törvényszék azonban P. Sándornét jóhiszemű jogszerzőnek tekintette. Noha a vallomások ellentmondtak egymásnak, hogy mikor és miből fizette ki, illetve hogy kifizette-e egyáltalán P. Sándorné az 5,2 millió forintos vételárelőleget dr. K. Ferencnek, a bíróság ennek nem tulajdonított jelentőséget. Annak sem, hogy dr. R. Miklós fia mikor szerzett tudomást arról, hogy a nevét aláhamisítva eladták a lakását. A szerződés létrejöttétől több mint 3 év telt el, mire beadta a keresetét – a jóhiszemű jogszerzők esetében ez akkor is jogvesztő határidő, ha a földhivatal nem értesítette a fiatalembert.

Fellebbezéssel a per a Szegedi Ítélőtáblára került, amely 2013. január 23-i ítéletében törölte P. Sándorné tulajdonjogát, mert a megállapodás létrejöttéhez hiányzott a felek kölcsönös és egyetértő akarata. Így az a szerződés, amellyel dr. K. Ferenc ügyvéd megszerezte a lakást, nem érvénytelen, hanem létre sem jött. Az ítélőtábla szerint P. Sándorné nem tekinthető jóhiszeműnek. Az ügyletben őt élettársa képviselte, aki a vallomása szerint dr. K. Ferenctől tudta, hogy az a lakást dr. R. Miklóstól vásárolta. Jóhiszemű jogszerzőnek az minősül, aki az ingatlan-nyilvántartásban bízva szerez jogot. Márpedig ha megnézték volna a tulajdoni lapot, kiderült volna, hogy nem az apa, hanem a fia volt a tulajdonos. A Szegedi Ítélőtábla visszaállította az R. fiú tulajdonjogát. Nem nyúlt azonban a lakást terhelő jelzáloghoz. Időközben dr. R. Miklós elvált a feleségétől, elköltözött. A 33 milliót érő lakás visszakerült a fia nevére – de rajta van V. Imre 42 milliós jelzáloga.

Dr. R.-né K. Katalin 2011. október 17-én feljelentést tett a rendőrségen ismeretlen tettesek ellen. A Kiskunfélegyházi Ügyészség megszüntette a nyomozást, de határozatában leírta: a nyomozás megállapítása szerint dr. K. Ferenc tudott arról, hogy hamis aláírással és valótlan tartalommal készült az első adásvételi szerződés, mégis benyújtotta azt a földhivatalnak. Az ügyészség szerint ez alkalmas lenne a közokirat-hamisítás bűntettének megállapítására – amit dr. K. Ferenc mint tettes, dr. R. Miklós pedig mint bűnsegéd valósított meg –, de az elkövetők nem büntethetők, mert cselekményük elévült. E nyomozás során tett tanúvallomásában dr. R. Miklós följelentést tett dr. K. Ferenc ellen zsarolás bűntette miatt. Időközben dr. R. Miklóst jogerősen bűnösnek találták és pénzbüntetésre ítélték okirat-hamisítás miatt. Az eljárás befejezése előtt önként kilépett a Szegedi Ügyvédi Kamarából.

Ki mit csinált?

Dr. R. Miklós nem kívánt nyilatkozni az ügyről. Dr. K. Ferenc érdeklődésünkre elmondta: panaszt adott be a Kiskunfélegyházi Ügyészség nyomozást megszüntető határozata ellen a Legfőbb Ügyészségre, mert szerinte abban valótlan tényeket rögzítettek. Nem hallgatta meg őt tanúként a nyomozó hatóság, és nem igaz, hogy bizonyos adatokból megállapítható volt, melyik fél pontosan mit csinált. A földhivatali mozgások nem voltak névhez köthetők; őt akkor sem gyanúsíthatták volna meg közokirat-hamisítással, ha nem évült volna el az ügy. Dr. K. Ferenc szerint a Szegedi Ítélőtábla jogerős ítélete törvénysértő volt, mert nem tisztázta a felperes fiatalember szerepét. P. Sándorné emiatt felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Kúriához – annak lezárultáig dr. K. Ferenc nem kívánt nyilatkozni.

„Nem lelhető fel”

Dr. R. Miklós fia kártérítést kért a Csongrád Megyei Kormányhivataltól a lakáson lévő jelzálog és kamatai összegére. Jogi képviselője szerint a szerződés alkalmatlan volt a tulajdonjog átjegyzésére, a földhivatal ezt törvénysértő módon mégis megtette, s a jogszabályokkal ellentétben értesítést sem küldött. A 2008. évi postakönyv „nem lelhető fel” a hivatalban. A kormányhivatal jogtanácsosa azt válaszolta: ha i abb R.-t kár érte, azt kizárólag az édesapjával szemben lehet érvényesítenie. A fiatalember jogi képviselőjének álláspontja szerint viszont a földhivatal igenis felelős a közigazgatási jogkörben okozott 42 milliós kárért, amelynek megtérítésére polgári pert indítanak.

A Raiffeisen titka

Megkérdeztük a Raiffeisen Banktól: ki döntött arról, hogy a havi 57 ezer forint jövedelemmel rendelkező P. Sándorné, akit a BAR-listás élettársa képviselt, összesen 42 millió forint értékű hitelt kaphasson egy maximum 33 milliót érő lakásra? Szabályszerűnek és ésszerűnek ítéli-e a Raiffeisen Bank ezt a hitelezési gyakorlatot? „Az ingatlan-adásvételekre a banknak, mint harmadik személynek, ráhatása nincs.

A konkrét hitelügylettel kapcsolatban a banktitok védelme miatt az ügyfél (ügy felek) által aláírt, két tanúval hitelesített meghatalmazás hiányában sajnos nem tudunk semmilyen felvilágosítást adni”, válaszolta a bank marketingfőosztálya.

Arra a kérdésünkre, az-e az érdeke a Raiffeisen Banknak, hogy ilyen esetekben a banktitok védelme mögé bújjon, vagy a történtek kivizsgálása, az esetleges felelősség megállapítása, ennek a nyilvánosság számára kommunikálása jobban szolgálná a Raiffeisen Bank iránti közbizalmat, a marketingfőosztály nem válaszolt.