Ezzel egyrészt frappánsan válaszolt Peer Steinbrücknek, az ellenzéki szociáldemokraták kissé sprőd kancellárjelöltjének, aki 2009-ben ezzel fenyegette meg a svájciakat, amikor nem akartak együttműködni a titkos bankszámlák ügyében. Steinbrück most a magyar kormánynak mondogatott oda: nem zárta ki azt sem, hogy az országot a demokráciadeficit miatt kizárják az Európai Unióból. Orbán Viktor értelmezhette volna úgy is, hogy Angela Merkel válaszában megvédte Magyarországot, de inkább rátett még egy lapáttal: visszaüzent, hogy a német tankokból, köszönjük, még egyszer nem kérünk. Jó kis kurucos hozzáállás, lesz feladata a magyar diplomáciának, hogy megtalálja azt a hiteles fordítást, ami a kancellárt is mosolyra fakasztja.

Merkel valójában azt jelezte: a harcászat, a konfrontáció nem az ő terepe, de vannak más eszközei. Nemhiába mondta éppen a magyar miniszterelnök idén márciusban, hogy ha valakivel nem szeretne ujjat húzni Európában, az épp Angela Merkel. Ehhez képest mindent megtett, hogy provokálja. Merkel ritkán bírál nyíltan, igyekszik a legtöbb ügyet a háttérben elboronálni (támadják is emiatt otthon eleget), de amikor azt mondja, hogy Magyarországot vissza kell terelni a helyes útra, az minden, csak nem baráti, meleg hangú üzenet. Három éve próbálja távol tartani magát a magyar ügytől, lojálisnak maradni a Fidesz iránt, igaz, közben szondázta alaposan, hogy az unortodox magyar konzervatívoknál nem lenne-e más vezető, akivel jobban szót érthetne. Nem lett.

Három hónappal a német parlamenti választás előtt más sem hiányzik Merkelnek, mint hogy a szociáldemokrata-zöld ellenzék azt hányja a szemére, hogy nem tesz meg mindent az európai demokrácia védelméért. Fogják bírálni a válságkezelés miatt is, terítéken lesz maga Európa is, és nem csupán az eurómilliárdok, hanem a közösség jövője miatt. Az Európai Unió ugyanis – a németek szemében még mindig – egy „közös ház”, ami talán rogyadozik, de azok az értékek, amelyek az alapját képezik (a demokrácia, az emberi jogok, a párbeszéd, a szerződések és a magántulajdon tisztelete, a megbízhatóság és az adott szó becsülete) még mindig fontosak. Ebbe a házba Magyarország 2004-ben költözött be, és mióta Orbán kormányoz, folyamatosak a nézeteltérések a házirend betartásáról. Lehet azzal érvelni, hogy csupán azért bírálják a kormányt, mert rátiport a külföldi cégek bütykére, de tárgyalásokkal – és nem visszamenőleges jogalkotással – sok mindent el lehetett volna simítani. De akkor hová lesz a szabadságharcos hevület? Sokatmondó, hogy az a párt, amely értékalapú külpolitikát hirdetett a kormányváltáskor és azóta is bőszen hivatkozik rá, a kritikák mögött kizárólag a vélt vagy valós érdekeket látja. A többi üres beszéd – mondta Orbán a Tavares-jelentés kapcsán. Miféle konzervatív párt az, amely nem hisz semmilyen értékben, és mindent érdekekkel magyaráz? Ezt kérdezi Merkel is.