Elöljáróban azt szeretném nektek mondani, kedves gyerekek, akiknek a szülei az erkölcstant választották, hogy heti egy órában is sok mindent el lehet sajátítani ebből a tárgyból, azaz ne hallgassatok azokra, akik keveslik az óraszámot a valós élettel való összevetésben.

Már csak azért is vegyétek komolyan ezt a tárgyat, mert meg is lehet bukni belőle. Persze nem szeretném, ha magolnotok kéne, hiszen ez végképp nem az a terület, amely külső kényszerként nehezedik ránk, az a jó, ha az erkölcsösség belső paranccsá válik, mint azt magatok is láthatjátok környezetetekben. Elárulom nektek, hogy mi is kaptunk hatvanórás fejtágítót, s megvallom, még öreg fejjel is nagyon tanulságosak voltak azok a helyzetgyakorlatok, amelyekkel testközelbe lehet hozni a magasztos etikai elveket a jelenismerettel.

Én tehát bízom abban, hogy a heti egy óra épülésetekre szolgál, s nem tesz keresztbe az a sok handabandázás, amit ezzel kapcsolatban esetleg másutt hallotok. Mert, ugye, vannak a normák és a minták, amelyek a növekedés, okosodás évei alatt nem pusztán az isteni tízparancsolat pontjaiként, hanem közvetlen tapasztalásként rakódnak, ülepednek le bennetek.

A család és a szűkebb környezet tanításai, a megszabott korlátok előbb-utóbb nem pusztán parancsként értelmezhetők számotokra, hanem valahogy úgy viselkednek, mint egy vezérlőpult, amelyet magatok kezeltek. A jó és alapos megfigyelése a közeletekben történteknek hasznos, hiszen jó iránytű lehet későbbi döntéseitekben. Ma már persze a közelség viszonylagossá vált, naponta milliónyi behatás, információ ér el bennünket, s az egyik fő támasz éppen morálunk lehet, amely segít az eligazodásban – mihez hasonuljunk, mit utasítsunk el.

„A korábbi etikakönyvek az értékek köré építették a tematikát. Most az emberi viszonyokhoz, helyzetekhez rendelünk több értéket. Bejárjuk azokat az emberi viszonyokat, amelyekben erkölcsi döntések elé kerülhetünk” – idézem nektek a célt, amelynek eléréséhez én inkább amolyan vitavezetőként próbálok majd hozzájárulni, hogy ne kívülről kapjatok impulzusokat, hanem ti magatok válasszátok el az ocsút a búzától, közösen fedezzétek föl az értékeket.

Lesznek szituációs játékok, irodalmi példák, de már most próbáljatok ti is szemezgetni saját élményeitek között, amelyek alkalmasak a megvitatásra. A legfőbb, hogy őszinték legyetek, ne kozmetikázzátok a történeteiteket, pláne ne a véleményeteket! Nagyon kell vigyázni arra, hogy ezen a heti egy órán ne égjen belétek a színlelés, a képmutatás, hiszen az önismeret fontos lépcsője a kialakuló normának, belső kontrollnak.

De úgy gondolom, hogy az első órán ennyi épp elég a szentenciákból, majd még adok házi feladatot is, de töltsük el a még hátralévő húsz percet szituációs gyakorlattal.

Játsszunk trafikost!