Történt, hogy egy Karsai nevű történészt elmarasztalt a birodalmi bíróság. Az ítélet szerint Karsai valótlanságot állított, amikor a magyar Országgyűlésben vitézkedő náci pártot neonácinak nevezte. A formál logika alapján még igazuk is van. 

Miért kell a nácikat neonácinak nevezni? Azért, mert mindenféle nemzetközi egyezmények a második világháború után kitiltották a nácikat a normális világból, de mégis közöttünk vannak? Talán szépítünk velük szembeni tehetetlenségünkön, ha azt mondjuk, ők nem nácik, hiszen annak nem szabad lenni, ők csak neonácik, ami azért más. Dehogy más!

A nácizmus a világhoz való viszonyulás egy aljas fajtája. A náci nyomorúságának, kudarcainak okait nem magában, nem a fennálló rendben keresi, hanem embertársaiban. Nem a vezetőiben, hanem – ahogy ők mondják – egy másik fajban, a zsidókban és a cigányokban. A demokráciáról, az egyenlőségről, a teljesítmény értékéről hallani sem akarnak, azok számukra judeobolsevista maszlagok. Belső értékek híján az összetartozás külső jegyeibe szorulnak, karlendítés, erőt sugárzó tekintet és testtartás, félelmet gerjesztő egyen ruházat, bakancs és csizma a külső összetartó erő. A belső összetartó a gyűlölet. Vezérre, megmondóra, irányítóra vágynak. Sok-sok egyéniség nélküli egyed, akiket az egybetartozás, a közös ellenség lángoló gyűlölete tart egybe.

A birodalmi bíróság döntése, amellett hogy az indokló rész a tanácsvezető bíró szövegértési problémáiról tanúskodik, azt jelenti, hogy ma a nácizmus nincs jelen Magyarországon. Nincs itt nálunk se náci, se neonáci. Ami a masírozó gárdákat, a zsidókat listázni akaró nácikat illeti, az rendben van. Ők a magyar valóság természetes, Európa közepébe illő és való részei.

A műanyag nácik meg tagadják, hogy ők nácik. Igaz, úgy beszélnek, úgy öltöznek, úgy viselkednek, úgy masíroznak, de most már bírósági papírjuk van arról, hogy nem nácik, ők tisztességes magyar emberek. A hülyébbje még genetikai vizsgálattal is kizárta felmenői közül a zsidókat és a cigányokat. Nehogy valamelyikről kiderüljön, hogy ősei a Vereckei-hágónál kacagányt meg buzogányt árultak.

A baj azért ennél nagyobb. A műanyag náci azért tagadja náci voltát, mert így nem megkülönböztethető a normális embertől. Ha nincs gárdaruhában, ha nem lengeti a karját, ha fejét nem rejti a járványként terjedő kapucniba, normális embernek látszik. Ha hülyeségeit és aljasságait mondja, megtévesztheti hallgatóit, mert nincs ráírva, hogy náci. A hallgatónak az lehet a benyomása, hogy ez normális beszéd, normális ember szájából. Ezért aljasak a műanyag nácik. Rejtve, a többséget félrevezetve élnek köztünk. A birodalmi bírósági döntés ezt a rejtőzködést legitimizálta. Az a bíróság, amelynek a normális többséget meg kellett volna védenie a náciktól, hivatalossá tette a mindennapi fasizmust. Ma, Európa közepén.

A magyar miniszterelnök, aki a rezsicsökkentéssel kapcsolatos – jogi szempontból helyénvaló – bírósági döntést nagy nyilvánosság előtt, erős felindultságból, a jog- és államműködési ismeretek teljes hiányáról tanúskodva a parlamentben gyalázta, ebben az ügyben hallgat. A némaság elfogadást jelent. Hogy ezért a hallgatásért őt és minket Európa szán, sajnál és lenéz, nem érdekli. Végtére is ezért van a szabadságharc. Neki ne telefonálgassanak Brüsszelből, akárhogyis hívják az illetőt! Magyar földön magyar ember úgy cigányozik, úgy zsidózik, ahogy akar. Ez is a magyar szabadság, a nemzeti szuverenitás része. Punktum!

Lassan – ahogy az ötvenes évek bérházaiban lógtak a lépcsőházi falakon – tegyük ki „A falra köpni tilos” táblát középületeinkre. És nagy jelképes köpőcsészék is kellenek majd –ahogy régen is voltak a lépcsőházakban – a náci gyűlöletbeszédnek. Mert a náci beszéd – ellentétben a birodalmi bíróság döntésével – nem a magyar közéletbe, hanem oda, a köpőcsészébe való.

 ***

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.