Friss Róbert: Kiskerbolt
Hiába tüntette ki Szijjártó Péter Viktor Zubkovot, az orosz Gazprom igazgatótanácsának elnökét. Hiába bódította méltatásában – mint Orbán Viktor február végén Moszkvában Vlagyimir Putyint – Oroszország válság utáni kiemelkedően fontos európai szerepének lózungjával.
Hiába mondja Alekszej Miller Gazprom-elnök, hogy az energiaipari óriás „nem foglalkozik kiskerboltokkal”. Biztosak lehetünk benne: szűkülő szemekkel nagyon is figyelhet a magyar kabinet szatócsüzleteire. Most éppen arra, hogyan és milyen gázt, milyen áron importál Európából Magyarországon át az orosz energiakalodából szabadulni akaró Ukrajna. Hogy most ez a német RWE energiakonszern reexportja-e, vagy akad benne a hosszú távú szerződésekben korábban lekötött, a fogyasztás visszaesésével fölöslegessé vált magyar tulajdonú orosz import is – nem tudni.
Mint ahogyan azt sem, hogy a határ után egy lépéssel egyszerűen „visszafordítják-e” az érkező energiát Ukrajnába, vagy mint Alekszej Miller „sejti”, mindez csak papíron történik meg, mert az ukránok már menet közben jogszerűen, de „meglopják” a tranzitvezetéket. Ukrajna évi kétmilliárd – más források szerint 4,2 milliárd – köbméter gázt kap a magyar hálózatból, ami a jövőben akár tízmilliárd köbméterre is növelhető.
Ezer köbméterenként 390 dollárért, szemben az oroszoktól közvetlenül vásárolt 406-432 dolláros árral. Számoljon, aki akar: a szerződések titkosak, a társaságok nem nyilatkoznak. A Gazpromnál persze minden kitüntetés és lózung ellenére nem örülhetnek a történteknek, amire akár tehet is a magyar kormány, mert az egész eljárásban semmi törvénytelen nincs.
A Gazprom joga véget ér a tranzithatáron, a vásárló ezek után annyiért és annak adja tovább a gázt, akinek akarja. Felesleges gáz pedig van: az európai igény trendszerűen mérséklődik, az ár esik, ami viszont komolyan érinti a bevételeinek 60 százalékát energiaexportból megtermelő Oroszországot. A Gazprom ezért érzékeny a piaci kereslet biztonságára, s komoly engedményeket ad európai vásárlóinak. Nem kell félteni: a piaci rugalmasság mögött korábban bezsebelt hatalmas bevételek állnak.
Engedhet az árból, már ha akar, akár a magyar félnek is, amelynek hamarosan tárgyalnia kell a lejáró szerződések meghosszabbításáról. S bár a „magyar” gáz nem menti meg Ukrajnát, de az üzlet igencsak feszes hangulatot teremthet a tárgyalóasztalnál. Meglepő is volna, ha a Gazprom nem próbálná meg kompenzálni magyar közvetítésű ukrajnai veszteségeit.
Az ukrán Naftogaz állítólag korábban Szlovákián keresztül szerette volna az RWE-től megvásárolt gázt importálni, ám a Gazprom szankciókkal fenyegette meg Pozsonyt, amely – „technikai nehézségek” miatt – el is állt az üzlettől. Budapest bezzeg nem félt „politikai döntéssel” belepiszkálni az orosz–ukrán ellentétek darázsfészkébe. Sőt: a Gazprom magával azzal a magyar kormánnyal ül majd szemben, amely semmit sem bízva a piacra, államosítási lendületében nemrég vásárolta ki az E.ON-tól az orosz gázár tárgyalás jogait (is). A kiskerbolt szatócsállama sertepertél.
