A két korábbi ősellenség ma egy párt alkot – sok nézeteltéréssel és hullámvölggyel ugyan, de azért mégis partneri kapcsolatban élnek egymás mellett. Magyarország és Románia esetében – politikai szinten – egyelőre szó sincs a kapcsolatok szívélyességét kifejező ledér táncról. Orbán Viktor ugyan stratégiai partnernek nevezte Romániát, de amióta a Victor Ponta vezette Szociálliberális Unió kormányoz Bukarestben, sok minden megváltozott a két ország dialógusában.

Ennek a legutóbbi jele a székely zászló kitűzése körüli szóváltás. Ahogy a román elit még mindig nemzetbiztonsági kockázatot lát az Európában bevett területi autonómiában, s az ottani média hathatós segítségével túlreagál eseményeket, a magyar politikai vezető réteg egy része változatlanul a tromfolásban – lásd székely zászló a Parlament épületén – látja az üdvözítő választ. Aztán jöhet az Orbánék által folyamatosan megkerült és lenézett külügy, hogy megpróbálja normális mederbe visszaterelni a párbeszédet.

Részben ezt a célt szolgálta Martonyi János hét eleji bukaresti útja is, ahol a magyar külügyminiszter Pontával is tárgyalt. Azzal a román miniszterelnökkel, akinek a neve elé a Fideszhez közel álló hazai lapok általában hozzábiggyesztik a „legnagyobb magyargyűlölő” jelzős szerkezetet. A „legnagyobb magyargyűlölő” lesz az MSZP szombati évértékelőjének díszvendége. A hazai jobboldal szerint összenő, ami összetartozik, vagyis Ponta jó helyen van azokkal, akik „amint tehették, folyamatosan rárontottak a nemzetükre”.

A szocialisták szeretnék rendezni kapcsolataikat a határon túli magyarsággal, a mostani vezetés igyekszik elhatárolni magát a korábbi érától, amikor 23 millió románnal riogatták a magyar lakosságot. A vezeklés részeként Mesterházyék bocsánatot kértek a 2004-es népszavazásért Kolozsvárott, de a karanténból, ahova az MSZP részben önhibájából manőverezte be magát, nem lesz egyszerű kijönni. Ahogy az sem ígérkezik könnyű feladatnak, hogy a külhoni magyarok egy jelentős részével megértessék: nekik is jobb, ha pátyolgatnivaló, megtérő bárány helyett egyenrangú partnernek tekintik őket.

Ponta MSZP-s meghívását a Fidesz részéről még jó párszor odadörgölik majd keresetlen szavak kíséretében, a párbeszéd, a másik meghallgatása mégis okosabb a szidalmazásánál. Ha Románia tényleg stratégiai partner, márpedig az, akkor Ponta megkerülhetetlen szereplő. A nacionalista kártya folyamatos kijátszása lehet, hogy a szélsőjobbról hoz voksokat Orbánéknak, Magyarország pozícióit azonban egyáltalán nem javítja. Éppen ellenkezőleg, Európa peremén tartja – jó messze Marianne és Germania táncától.