Mindig voltak piacképtelennek nyilvánított szakok a felsőoktatásban, korábban például a filozófia. Most úgy látom, új célpont tűnt föl a láthatáron: az andragógia – mondja Jászberényi József, a Zsigmond Király Főiskola Kommunikáció- és Művelődéstudományi Intézetének vezetője, amikor az állami támogatásból előbb kizárt, később a lehetetlenül magas pontszámokkal csak egy-két államilag támogatott hallgató fogadására korlátozott szak jelentőségéről beszélgettünk.

Most megpróbálom elmesélni, hogyan vált egy garnitúrából a világ valaha volt legjobb labdarúgócsapata, s hogy miért nem lett annak a gárdának a szakvezetője a világ legjobb edzője.

Az öregasszony egyedül volt az egész villamoson, mégis úgy szorította magához a retiküljét, mintha döglött házikedvenc volna, amitől nehezére esik megválnia. A végállomáshoz közeledve el-elmaradoztak az összefüggő épületcsoportok, csak néhány elszórtan álló, magányos villa ígérte, hogy talán lesz hová megérkezni.

Nem kétséges, hogy a szomszédos államok magyar közösségeinek politikai életében különböző modellek alakultak ki, melyeket a választások idején a kisebbségi polgárok véleményeznek.

Keményen kritizálja a kultúrpolitikusokat és a színházi szakmát Schilling Árpád rendező, a Krétakör alapítója. Gyakran hívják külföldre rendezni, mostanában főként operákat, noha nincs zenei előképzettsége. Schillinggel nemcsak szakrális színházról és gyávaságról beszélgettünk, hanem azt is megkérdeztük tőle: mi a közös vonása Orbán Viktorral.

Az ántivilágban (mármint a preátkosban, vagyis a háború előtt) nálunk mindenki úr volt. Vagy ha nem is egészen mindenki, de városban a segédtől, faluhelyen nagyjából 10 kataszteri holdtól felfelé bizonyosan.

– Dzsúdószőnyeg, dzsúdószőnyeg – kiáltja boldogan két kisfiú az óvodai csoportszoba előtti öltözőben. Első blikkre legalábbis meghökkentő reakciójuk annak köszönhető, hogy meglátták Ledényi Levente trénert, aki a vállára helyezett pakkal közelíti meg a termet. Amint elkészül az alkalmi tatami, cselgáncsedzés kezdődik a budakalászi Csupa Csoda Házban.

Szerencse fel! Szerencse le! / Ilyen a bányász élete. / Váratlan vég rohanja meg, mint bérctetőt a fergeteg. (Részlet a Bányászhimnuszból)

Egy amerikai HR-szakemberek körében készített felmérés szerint a hetven százalékuk már utasított el állásra jelentkezőt amiatt, amit a közösségi oldalakon talált róla, viszont a háromnegyedük a Facebookot, a Twittert és a LinkedInt is használja munkatárskeresésre.

Aki a közösségi oldalak és a keresők adatcsapdáitól csak félt, az egy új, az amerikai Raytheon haditechnológiai cég által kifejlesztett civil alkalmazástól egyenesen rettegni fog. Eddig ugyanis „csupán” a múltunk volt nyitott könyv az említett adatgyárak jóvoltából, a 2010 óta fejlesztett és várhatóan idén áprilisban végleges formát öltő RIOT (Rapid Information Overlay Technology) viszont arra is képes, hogy a múlt tényeiből prognózist készítsen, a megfigyelők elé rajzolva a jövőt.

Rosszkedvünk telét vajon kinek a napsütése változtatja tündöklő nyárrá? Rosszkedvünk és aggodalmunk forrása a hatalom változó jellege, akár shakespeare-i értelemben. Széttöredezése, szétterjedése, globálisan halványuló ereje. A vezetetlen világ érzete.

Mint a hirtelen fékező villamoson, egy évvel a választások előtt mindenki reménykedve kapaszkodót keres. Pedig a remény – olvastam valahol – az a hazugság, amelyet a jövőről hajtogat magának az ember. A remény koalíciójáról beszél Bajnai Gordon, amikor szikár gazdasági programját politikailag „emészthetővé” akarja csomagolni. Reménysugarat emleget Varga Mihály gazdasági miniszter, amellyel sikeresen elkerülhetjük a kohéziós pénzeket veszélyeztető uniós kényszerintézkedéseket. A kormányfő meg már nem is a holnap reményéről beszél.

„Lakatos Imre és Karl Popper tudományfilozófiájának induktív aspektusait hasonlítottam össze, különböztettem szét. Azt vizsgáltam, mi az, amivel Lakatos Imre túllépte Popper filozófiáját, de aztán mégsem lépte túl.”

Jóval több, mint fél évszázad elteltével is tovább lehet finomítani a diktatúrák természetrajzán. A BBC History új számában az olasz nemzetet húsz esztendőn át megbabonázó Mussolini nimbuszát teszi érthetőbbé.

Egy eddig ismeretlen sugárzási övet fedeztek fel a Föld körül a NASA kutatói – két övről már évtizedek óta tudunk, ezért meglepő, hogy bolygónk közvetlen környezetében most bukkantunk csak a harmadikra.

Hogy hol született Kossuth Lajos, arra nagy valószínűséggel a legtöbb általános iskolás kapásból vágja rá: Monokon. S néhányan talán még Kosztolányi Dezső elhíresült – és a költőpalánta számára a gimnáziumból való kicsapatással járó – sorait is idéznék: „Kossuth Lajos élete meglehetősen monoton, született Monokon."

Az altatók tartós alkalmazásának számos veszélye van, ezek közül az egyik legkockázatosabb a hozzászokás, a függőség kialakulása – mutat rá Matejka Zsuzsanna gyógyszerész. Mint mondja: ez azt is jelenti, hogy a rendszeresen szedett altató hirtelen megvonásakor nyugtalanság, szorongás, izomgyengeség, túlzottan alacsony vérnyomás léphet fel.

Aki megúszta a hólapátolást, még nem biztos, hogy szívroham nélkül túl lesz az első nagy tavaszi sportpróbán, legyen az akár tempós kerti munka vagy lendületes tavaszi tájfutás – figyelmeztet Merkely Béla kardiológusprofesszor.

Van abban valami mélységesen szimbolikus, hogy amikor pár tucat tüntető elfoglalja a Fidesz-székház udvarát, Selmeczi Gabriella szóvivő, úgy is mint gyorsreagálású hadtest nápolyival és vaníliás karikával próbálja blokkolni a behatolókat, ám amikor egyik se vesz a süteményből, csalódottan mondja a kamerába, hogy ekkora agressziót még életében nem látott.