Google kémeknek
A program létezéséről és működéséről a Guardienhez (nem biztos, hogy hivatalos úton) eljuttatott videóból szerezhetett tudomást az internetes közönség. A felvétel egy Google-szerű keresőfelületet mutat, ahol egy személynévre keresve villámgyorsan összeáll az illető profilja, többek között a Facebookról, a Twitterről és a Foursquare-ről leszedett információk segítségével. A szoftver célja hivatalosan a bajkeverők (potenciális robbantók, szabotázsakcióban részt vevők stb.) kiszűrése, ennél azonban nyilvánvalóan sokkal többre is alkalmas.
A keresési eredmény esetében nemcsak a minimális, alig néhány perces időszükséglet feltűnő, hanem a megjelenítés is. A program térképet rajzol róla, hogy a célszemély merre jár (ehhez mindössze azokra az adatokra van szüksége, hogy honnan lépett be az okostelefonjával a közösségi oldalakra, illetve hol járt, amikor képeket töltött fel a posztjaihoz vagy valamelyik képmegosztóra). Ezekből az információkból nemcsak az derül ki, hogy hol tartózkodik, akit keresnek, hanem természetesen az is, hogyan néz ki éppen.
Mindez eddig még csak a közelmúltról szól(t), de minél több a múltbeli tény, annál biztosabban rajzolható meg a jövő: a filmbeli példából kiderül, hogy a megfigyelt személy hétfőn és szerdán reggel hatkor valószínűleg a konditeremben lesz. Van a RIOT-ban egy grafikus böngésző is, amelynek nem csak a neve emlékeztet a Facebook Graph Search alkalmazásra: ez elénk rajzolja a célpont internetes kapcsolati hálóját (annak megfelelő részletességgel, hogy a „kapcsolatok” mennyi információt osztanak meg magukról – vagyis a nevek és a képek mellett akár címeket, telefonszámokat is).
Ahogyan a fentiekből kiderül, a RIOT hatékonysága alapvetően a célszemély és a kapcsolati kör közösségioldal-használati és tartalommegosztási szokásaitól függ: minél gyakrabban és minél több képet-szöveget posztol valaki magáról, minél sűrűbben tartja bekapcsolva a földrajzi helyzetét is megadó funkciókat, annál inkább átlátszóvá válik az élete a megfigyelők előtt. Hogy ki válhat célponttá, azzal kapcsolatban egyelőre csak találgatások zajlanak. Miután nyilvános információk összegyűjtéséről és elemzéséről van szó, ehhez számos országban semmilyen külön engedély nem kell.
Európa persze kivétel: itt a személyes adatok kezeléséhez általában törvényi felhatalmazás és az adattulajdonos előzetes beleegyezése kell, ám ezt egyrészt nem veszik túlságosan szigorúan (lásd például a „Kubatov-listának” nevezett nyilvántartásokat, ahol a hírek szerint nemcsak a szimpatizánsokat, hanem a más táborhoz tartozókat is listázták, márpedig az utóbbiak ehhez aligha járultak hozzá, a dolog mégsem indukált hatósági eljárást), másrészt a terrorfenyegetés elhárítása mint indok errefelé is felül tudja írni a szabályokat.
A Raytheon magáncég és – mivel a RIOT technológiája nem szerepel az amerikai kormány tiltólistáján – elvileg bárkinek (akár elnyomó rezsimeknek vagy a demokráciákban működő magánnyomozó cégeknek is) eladhatja a programot, amelyet egyébként már több amerikai kormányzati hivatal, illetve a magánszférában dolgozó „információkereskedő” is megvásárolt. További aggodalomra adhat okot, hogy a szoftver leginkább a gyanútlan megfigyeltek életének kémlelésére látszik alkalmasnak.
Aki ugyanis tudja, hogy figyelhetik, az néhány szándékosan elhelyezett „torzító” poszttal, képpel, helyszínnel, kapcsolattal könnyen kisiklathatja az elemzést. Ráadásul nem a Raytheon kémprogramja az egyetlen a piacon: hasonló elven működő alkalmazást mások (például a Genesys vagy az IBM) is fejlesztenek. Vagyis ha rajta vagyunk a hálón, néhány éven belül a mai értelemben vett magánélet valóban megszűnhet, pontosabban ugyanolyan adható-vehető áruvá válhat, mint mondjuk az időjárás-előrejelzések vagy a lóversenytippek.
