A mobiltelefónia egyik legszínesebb története ért véget egy múlt heti bejelentéssel: nem fejleszt több telefont a kanadai BlackBerry. A fura készülékeket politikusok és vállalati csúcsvezetők siratják.
Kicsi volt, fekete, tele apró pöttyökkel – végül is érthető, hogy miért nevezték el blackberrynek (azaz szedernek) az akkor még RIM névre hallgató kanadai gyártó bemutatkozó készülékét. A monokróm LCD-kijelzős, teljes qwerty billentyűzettel szerelt gép olyasmit tudott, amit akkoriban (1996-ban) egyetlen telefon sem: lehetett vele e-mailt küldeni és fogadni internet nélkül, bárhonnan, ahol volt térerő.
A mobilinternet előtti korban ez a képesség ugyanolyan nagy durranásnak számított, mint az, hogy a gyors egymásutánban következő BlackBerry-generációkon sorra megjelenő üzleti funkciók: a naptár, a digitális asszisztens, a médialejátszó, vagy a többnyelvű helyesírás-ellenőrző. Az üzletembereket és a politikusokat ugyanakkor valószínűleg azzal nyerte meg a közelmúltig saját operációs rendszert használó gyártó, hogy a levelezése másfél évtizeden át feltörhetetlennek bizonyult.
A létjogosultságot pedig azzal veszítette el, hogy az érintőkijelzők elterjedése után is ragaszkodott a klaviatúrához, és ezzel, illetve a szoftveres különcködéssel olyan rezervátumba zárta magát, ahová az alkalmazásfejlesztők nem követték – hiába voltak drágák a BlackBerry telefonok, hiába érte el sokáig a gyártójuk az egy készülékre jutó legnagyobb profitot, egyszerűen nem érte meg rá appot fejleszteni a túlságosan bonyolult kezelőfelület és a relatíve kis példányszám miatt.
