A civil társadalom tagjai most mégis abba a helyzetbe kényszerülnek, hogy a tervezett módosítás ellen tiltakozzanak, vállalva, hogy ezzel átmenetileg a legitimitás látszatát kölcsönzik az alaptörvénynek. Ahogy jövőre a jogállamiságot és a parlamentáris demokráciát megcsúfoló választási törvény szabályai szerint is el kell majd menni szavazni, úgy most is tiltakoznunk kell. Nem lehetséges nem fellépni a szegénység büntetése, a szexuális kisebbségek kirekesztése, az Alkotmánybíróság hatáskörének további szűkítése, a felsőoktatás autonómiájának és a hallgatók szabadságának korlátozása, az igazságszolgáltatás újabb központosítása vagy a választási verseny további szűkítése ellen! A Város Mindenkié csoport aktivistájaként és szociálpolitikusként a továbbiakban a hajléktalanság alkotmányos szintű kriminalizálását fogom kiemelni, abban bízva, hogy a módosítás többi eleme is kellő nyilvánosságot kap.

A kormány már hatalomra kerülése után néhány hónappal megteremtette a hajléktalan emberek hatósági üldözésének jogszabályi alapját, ezt azonban az Alkotmánybíróság 2012 novemberében megszüntette, kimondva, hogy „sem a hajléktalanoknak a közterületekről való eltávolítása, sem a szociális ellátások igénybevételére való ösztönzése nem tekinthető olyan legitim, alkotmányos indoknak, amely a hajléktalanok közterületen élésének szabálysértéssé nyilvánítását megalapozná”. Orbán Viktor az AB érvelését életszerűtlennek nevezte, és egyértelművé tette, hogy akár az alaptörvény újabb módosítása árán is lehetővé teszik a hajléktalanság büntetőpolitikai kezelését.

Az AB novemberi határozatának fontos megállapítása volt, hogy a közterület életvitelszerű lakhatás céljára való használata „nem egy magatartást (cselekedetet vagy mulasztást), hanem egy objektív tényként fennálló élethelyzetet rendel büntetni, amellyel összefüggésben a bűnösség nem értelmezhető”. Ezzel megerősítették, hogy a politika az erkölcs terepe és nem néhány rendpárti férfi játszótere. A kormány ezt nem veszi tudomásul. Nyilvánvaló, hogy az alaptörvény újbóli módosítását nem az a tíz-húsz ember teszi szükségessé, aki esetenként évtizedek (!) óta tartó hajléktalansága miatt abszolút méltatlan fizikai, mentális és lelki állapotban már csak az aluljárókban talál menedéket.

Az előterjesztett módosítás alapján törvény vagy helyi önkormányzati rendelet „a közterület meghatározott részére vonatkozóan jogellenessé minősítheti az életvitelszerűen megvalósuló közterületi tartózkodást”. A rendelkezés nemcsak a hajléktalan emberek alapvető állampolgári jogainak sérelmét jelentené, hanem a magyar demokrácia újabb arculköpését is.

A szegénység és különösen ennek egyik szélsőséges megnyilvánulása, az utcai hajléktalanság önmagában is csorbítja a demokráciát. A szegénységben élő emberek sosem kizárólag az elégséges élelmet és ruházatot vagy a megfelelő lakhatást nélkülözik, mindez szinte automatikusan együtt jár a társadalmi részvétel és a politikai érdekérvényesítés lehetőségeinek korlátozottságával is. Amikor valakinek a jövedelme havi 22 500 forint, nincs módja betelefonálni vagy beutazni a járási központba, hogy számon kérje a helyi döntéshozókat. Ebből még azt a ruhát sem lehet beszerezni, amiben az ember nem szégyell bemenni a hivatalba. Amikor valakinek legfeljebb az általános iskola elvégzésére volt lehetősége, kevéssé valószínű, hogy szert tudott tenni a hatékony véleménynyilvánításhoz és érdekképviselethez szükséges készségekre. Amikor valaki a falu széli szegregált cigánytelepen él, igényeit nem lesik pártok és kormányok, a társadalmi szervezetek közül is csak a legelhivatottabbak próbálják véleményüket és szükségleteiket becsatornázni a politikai döntéshozatalba.

Mindez nem vonja kétségbe az érintettek morális integritását. Az alaptörvény tervezett módosításának 8. cikke azáltal válik a rendszerváltás utáni magyar demokrácia egyik legszégyenteljesebb intézkedésévé, hogy ezt a morális integritást kezdi ki azáltal, hogy a lehető legmagasabb szinten formalizálja a hajléktalan emberek kirekesztését. A módosítás értelmében a közterekre kiszoruló emberek nem részei a demokratikus közösségnek, sőt kifejezett veszélyt jelentenek annak rendjére és biztonságára, ezért a tereit is csak korlátozottan használhatják. Az, hogy az alaptörvény szóban forgó cikkébe beleírják, hogy az állam és az önkormányzatok törekszenek a hajléktalan emberek számára szállást biztosítani, nyilvánvalóan csak részben célozza a lehetséges kritikák élének elvételét. Részben azt üzeni, hogy ezek az emberek mindezen törekvés ellenére élnek az utcán, tehát minden bizonnyal ők maguk a hibásak hajléktalanságukért. Ez a kitétel semmire sem jelent garanciát (még a valódi megoldástól nagyon távol álló, de mégis sok esetben életet mentő tömegszállásokon való elhelyezésre sem) és semmilyen kikényszeríthető jogot nem biztosít a rászoruló embereknek. Amire a leginkább alkalmas, az a felelősség áthárítása.

A büntetéstől nem lesz kevesebb ember hajléktalan; legfeljebb kevésbé fogjuk látni őket, és ezzel párhuzamosan a gyakran életmentő segítség is kevésbé fogja megtalálni őket. Pedig a tömeges hajléktalanság felszámolásához olyan átfogó lakáspolitikai intézményrendszerre volna szükség, amely egyebek között megfizethető bérlakásokkal, méltányos lakásfenntartási támogatással és elérhető adósságkezelési szolgáltatással biztosítja minden állampolgár emberhez méltó lakhatását. Az illegitim alaptörvény és a szegénység büntetése ugyanannak az elnyomó rendszernek, a Fidesz pártállami rezsimjének lényegi eleme. Ezért kell minél nagyobb számban részt vennünk március 9-én 15 órakor Az alkotmány nem játék elnevezésű civil kezdeményezés Alkotmány utcai tiltakozó demonstrációján.

A szerző Társadalompolitika szakos doktori hallgató, A Város Mindenkié aktivistája

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.