Rájár a rúd az államfőkre. Alig több mint egy éve a német elnök mondott le vitatott lakásvásárlási hitele és egyéb gyanús ügyletei miatt, két hónappal később szintén dicstelen ok miatt távozott Schmitt Pál, a nyáron pedig román kollégáját iparkodtak népszavazással távozásra kényszeríteni.

A cseh Václav Klaus csak részben sorolható közéjük. Nem menesztik, mert éppen ma jár le a második megbízatási ideje, viszont stigmával a homlokán távozik a Hradzsinból. Elsősorban azért, mert e hét elején a prágai szenátorok hazaárulással vádolták meg őt, és a brnói székhelyű alkotmánybírósághoz fordultak indítványuk elfogadása érdekében.

Abban szinte mindegyik politikai elemző egyetért, hogy önmagát a saját világába mindinkább belelovaló államfő a lisszaboni szerződés és más uniós dokumentumok aláírásának, valamint a parlamentben rég jóváhagyott alkotmánybírói kinevezések halogatásával politikai erejét igyekezett villogtatni, öntörvényű, olykor már rögeszmés és provokatív megnyilatkozásaival a hatalom megosztásának jogállami elveit és gyakorlatát rúgta fel.

A pohár az újévi amnesztiájával csordult túl, mert milliárdokat elsíboló csalókat mentett fel, miként a vadprivatizáció több gyászvitézét is. Ügyeik jogi gáncsoskodások és ügyeskedések miatt valóban egy évtized alatt sem jutottak el a tárgyalásig, de ez inkább a cseh igazságszolgáltatás gyanús összefonódásait és morális sérülékenységét igazolja. Ráadásul az államfő döntése következében több százezren veszítették el az esélyt, hogy visszapereljék a hűtlen kezelés, illetve az átverések miatt elveszített pénzük legalább egy részét. Az elemi felháborodást az elnök sebtében összeállított brosúrával igyekezett csitítani, de a közhelyekkel és a szokásos pökhendi stílusú mondataival inkább olajat öntött a felháborodástól parázsló tűzre.

A felsőházban többségben levő baloldali szenátorok újabb politikai jó pontok reményében azonnal akcióba léptek, s úgy vélték, hogy három legyet is üthetnek egy csapásra. Alkotmánybírósági beadványukkal igyekeztek beárnyékolni Václav Klaus elnöki ténykedésének nemcsak az utolsó napjait, hanem az elmúlt öt esztendejét is, hívei szerint meg is alázták őt. Egyúttal igyekeztek már most befolyásolni a pénteken hivatalba lépő Milos Zeman magatartását, körülhatárolni a mozgásterét. Harmadik szempontjuk pedig minden bizonnyal az volt, hogy a vádindítvánnyal derékba törik a távozó államfő további politikai karrierjét.

Igaz, a személyét ért bírálatok és támadások kereszttüzében Klaus többször meglebegtette, hogy ha feldühítik, nem hagyja ott a politikai porondot. Ami nem elképzelhetetlen, hiszen ha a taláros testület felmentené őt, akkor – legalább hivatalosan – az a bizonyos bélyeg is leperegne róla. S akkor ma ugyan veszi a kalapját, de még sok borsot törhet politikai ellenfelei orra alá. Alighanem már azt is tervezgeti, hogy milyen tisztségben.