Székelyföldön betiltották a székely zászlót. Nagy a felháborodás. És jogos. A liberális toleranciát és a multikulturalizmust pártoló román publicisták védik a székelyföldi emberek, intézmények jogát, hogy szabadon használják jelképeiket. Úgy, ahogy szerte a demokratikus világban mások. És Románia más megyéiben és városaiban is, ahol a regionális azonosságtudatnak nincs magyar jellege. „Azt hiszem, hogy a székely zászló körüli botrány csak a magyarországi szélsőjobboldal malmára hajtja a vizet, hogy mondhassák: a románok primitívek. Ez csak mindkét fél nyomorúságos nacionalizmusát erősíti.” Ezt írta Lucian Mindruta. Tisztában van vele, hogy „az Erdély elszakítására törő magyarok bérencének fogják nevezni”, írja Sabin Gherman. Naná! Miért lenne neki jobb, mint nekünk?!

Szávay István jobbikos képviselő, Suhajda Krisztián képviselőtársa segítségével egy székely zászlót emel fel, miközben Mindannyian székelyek vagyunk címmel felszólal az Országgyűlés tegnapi plenáris ülésén

A bukaresti magyar nagykövet végigjárta a román tévéstúdiókat és kinyilvánította: jó lenne, ha Románia az alkotmányában többnemzetiségű államként határozná meg magát. Bizony jó lenne. Valamennyi Romániában működő magyar párt ezt követeli. Mert nyilvánvaló, hogy a multikulturalizmus elutasítása, a nemzetállami felfogás összefügg a kisebbségek jogfosztásával.

Mindemellé tegyünk magyarországi vonatkozású tényeket.

A magyar királyság nemzetállami alapokon állt. Vezetői úgy gondolták, az ország polgárainak egységesen magyar politikai nemzetet kell alkotniuk, magyarnak kell magukat érezniük. Ebből a magyar királyságból a nem magyarok nagy többsége kikívánkozott. A trianoni gyász ma sem kapcsolódik össze ennek a felfogásnak a kritikájával, a multikulturális Magyarország történelmi lehetőségének siratásával. Az önmagát nemzetiként megkülönböztető politikai tömb kizárólagos akaratát tükröző „alaptörvény” egy nemzettel azonosítja Magyarországot. Az ellenkezőjét teszi annak, amit az ország nagykövete Romániában szorgalmaz. Az a nagykövet, aki a multikulturalizmust átkozó magyar rezsimet képviseli, és aki a zsidók deportálását lelkesen üdvözlő, Hitlert dicsőítő Nyírő József antiszemitizmusát tagadta. Ezzel a hitellel tagadhatta ezen író románellenességét is.

Magyar politikusok nyilatkoznak: minő primitív nacionalizmus a székely zászlóban a területrablás veszélyét látni. Valóban. S mit tesznek ezen politikusok? Kvázi kötelező egyendivatot csinálnak a Nagy-Magyarország-matricából. Lelkesen támogatják azon székely szervezeteket, melyek nem egyszerűen autonómiát, hanem önálló székely jogrendet szorgalmaznak, ami a román jogrendből kvázi kiemelné Székelyföldet! A sajtójuk minden kritikai megjegyzés nélkül avatta hőssé ezen szervezetek nézeteit képviselő prédikátort, aki úgy tüntetett a református egyháztól gyalázatos módon elvitatott Székely Mikó kollégiumért, hogy párban állott mellette a székely zászló és az irredenta jelszó: Mindent vissza! Ez volt a székely zászló legnevezetesebb szereplése a közelmúltban.

Két évtizeden át mocskolták a jelenlegi rezsim szellemében Budapest születésekor, 1873-ban kapott zászlaját, mert abban történetesen ugyanazok a színek vannak, mint a (teljesen más elrendezésű) román zászlóban. Tarlós István le is cseréltette a zászlót azzal a kifinomult érvvel, hogy az „a román zászlót koppintja”. Nincs még két éve, hogy ezzel foglalkozott az egész román sajtó. Tanulhattak a primitív román nacionalisták zászlófóbiát a Tarlós István vezette komplikált magyar „nemzetiektől”. Előbb-utóbb rájönnek, hogy a román fasisztáknak is jár egy színház Bukarestben.