Tévedni emberi dolog, de olyan nagyokat, mint amilyeneket egyes magyarországi hivatalnokok vétenek, szerintem már megengedhetetlen, sőt egyenesen megalázó. „Egy bús férfi panaszai’’ süket fülekre találtak minap a tompai határátkelőhelyen. Kilépéskor magyar útlevéllel szándékoztam az áfát visszaigényelni. Mielőtt útra keltem, alaposan utánanéztem és meggyőződtem arról, hogy EU-, tehát a magyar állampolgárok is visszaigényelhetik az általános forgalmi adót, ha harmadik országban van az állandó lakóhelyük, és ha nem kereskedelmi célokból, hanem saját használatra vásárolnak.

Hétórás várakozás után összefagyva és kimerülve kerültem végre sorra. Magam sem értem, hogy miért is várakoztam ilyen sokáig, hiszen nyolcezer forintért nem éri meg ezt a macerát elviselni egy szívbeteg embernek, de az igazi meglepetés még csak ezután következett:

– Uram, adjon nekem egy rendes útlevelet, ezt a magyart pedig tegye el, de gyorsan, ezzel én nem tudok mit kezdeni! – utasított nem durván, de erélyesen a cseppet sem szimpatikusnak tűnő magyar ügyintéző, majd ellenkezésemet látva diadalmasan nekem szegezte a kérdést:

–Ha kitörne a háború Szerbia és Magyarország között, akkor ön kinek az oldalán harcolna? Vagy csak az előnyökért lett kettős állampolgár?

Álltam ott szótlanul és megszégyenítve egy prepotens pénzügyőr előtt, aki éppen engem szúrt ki, miközben a magyarul megmukkanni sem tudó, hetente többször is átjáró, százas tételű kereskedelmi árucikkeket csempészők váltak hirtelen az erkölcsös turisták mintapéldányaivá. Csempészek, akik Szabadkától Belgrádig piacokon árulják kicsiben és nagyban is adómentesen a magyar árut. Egyszerre sokallani kezdtem az évenkénti két-háromszori anyaországi kirándulásomat is. Nem tudtam lereagálni a pénzügyőr indokolatlan követelését, és odaadtam kérésére a szerb útlevelemet is, hogy kedvére átjavíthassa az eredeti számlát, amivel valószínűleg érvénytelenítette is azt! Nem baj, majd legfeljebb berámáztatom, hogy még véletlenül se felejtsem el a gőgjét.

Annak az ismeretlen vámhivatalnoknak, aki háborúval rémisztgetett, azt üzenem, hogy pacifista vagyok. A délszláv háborúban katonaszökevény voltam, akit akár ki is végezhettek volna, de mégsem menekültem át Magyarországra. Most sincs szándékomban elmenekülni Szerbiából, még az ismét éledező magyarellenes hisztéria ellenére sem. Az azért mégis rosszulesik, hogy a jelek szerint nemcsak Szerbiában, hanem a magyar vámon sem lehetnek a vajdasági magyarok legalább egyenrangúak a szerb polgártársaikkal!

Nagy Kanász György Szabadka

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.