Tisztelt Miniszter Úr!

Az elmúlt évben az ön által vezetett minisztérium egy sor olyan kultúrpolitikai intézkedést tett – különösen a magyar színházi közéletre vonatkozóan –, amely felkeltette a figyelmemet. Amint ezt ön bizonyára tudja, e döntések közül jó néhány Magyarországon és Ausztriában egyaránt erősen vitatott. Ezért engedje meg, hogy hat –hozzám szakmailag közel álló – művésszel, Elfriede Jelinekkel, Michael Hanekével, Erwin Wurmmal, Ewald Palmetshoferrel, Kathrin Rögglával és Peter Turrinivel együtt levélben forduljunk önhöz. Ezúton szeretnénk a figyelmébe ajánlani a magyar színházi közélet jelenére és jövőjére vonatkozó gondolatainkat, javaslatainkat. A legnagyobb tisztelettel arra kérjük, hogy szívlelje meg az alábbiakban megfogalmazott ajánlásainkat.

Szívélyes üdvözlettel:

Matthias Hartmann, a bécsi Burgtheater igazgatója

A magyar színház nagyon sokat tett az ország hírnevéért azzal, hogy ez idáig mind állami, mind független színpadain maradéktalanul kihasználta a kulturális környezetében rejlő összes lehetőséget. Ezt a hagyományt teszik most tönkre csakis rövid távon gondolkodni képes döntéshozók azzal, hogy kulturális ügyekbe nacionalista szempontokat kevernek. A művészet politikai befolyásolása, ideológiai megregulázása és a cenzúra által egy ország nemcsak termékeny energiáiból veszít, és végső soron szegényebb lesz, hanem ez a környezet a kisebbségek elnyomásának és az ellenük irányuló erőszaknak is kedvez. Ez a lehető legborzasztóbb, ami egy társadalommal történhet. Úgy érzem, hogy most Magyarországot, a művészeit és a színházait feltétlenül támogatnunk kell abban, hogy képesek legyenek szembeszállni efféle szándékokkal.

Elfriede Jelinek, Nobel-díjas író

Ez nem jobb- vagy baloldal kérdése: a szabad véleménynyilvánítás és a művészet szabadsága alapjog. Azok az államok pedig, amelyek ezeket a jogokat nyílt vagy burkolt cenzúra bevezetésével aláássák, nem tekinthetők többé demokráciáknak.

Michael Haneke, filmrendező

Magyarország kultúrpolitikájának alakulását aggodalommal és kétkedéssel figyeltem az elmúlt hónapokban, ezért a szabad Európa művészeként kötelességemnek érzem, hogy ezúton tiltakozzam a magyar Nemzeti Színház politikailag motivált igazgatócseréje ellen. Veszem magamnak a bátorságot, hogy ebben a levélben leírjam önnek néhány személyes javaslatomat a 2013-as évre vonatkozóan, remélem, hogy megszívleli őket. Szabad színházakat kívánok Magyarországnak, olyanokat, amelyeknek a vezetőit politikai befolyás nélkül, komoly és valódi szakmai szempontok szerint nevezik ki annak érdekében, hogy ezek az intézmények sokrétű és egészségesen fejlődő kulturális műhelyekként működhessenek. Olyan szabad magyar színházat szeretnék, amely a rendelkezésére álló anyagi eszközöket politikai utasításoktól mentesen és cenzúrázatlanul fordíthatja játszóhelyeire és művészeire. Végül pedig azt kérem a magyar színházi közélet érdekében, hogy a kormány – különösen az ön tárcája –változtasson gondolkodásmódján, és a jövőben igyekezzen a kultúrpolitikai témákat demokratikus és felvilágosult módon megközelíteni. A művészet és a kultúra egyoldalú politikai befolyásolását rendkívül veszélyesnek tartom, egyúttal reménykedem abban, hogy a kormány döntéshozói időben belátják: az ilyen folyamatok nagy kárt okozhatnak, megkeseredéshez, passzivitáshoz vezethetnek. A dolgok jelene, a fennálló rend nem tart örökké. Ezt mondja a jelen művészete. A művészet a dolgok megkérdőjelezője. A fennálló rend megkérdőjelezője. Hisz a változtathatóságban, a lezáratlanságban és abban, hogy a rend mindenkor megkérdőjelezhető. Az ebbe vetett hit köti össze a művészetet a demokrácia legmélyebb lényegével. Vagyis azzal, hogy semmi és senki nem uralkodhat a dolgok egyedüli helyes értelmezése felett. Hogy a fennálló rend megkérdőjelezése újra és újra meg fog történni, és meg kell hogy történjen. A kortárs művészet állandó kérdések kereszttüzébe állítja a jelenünket, pont úgy, ahogyan a demokráciának is rendszeresen meg kell kérdőjeleznie minden általa létrehozott rendet. A művészet és a demokrácia – egymástól elválaszthatatlanul – ragaszkodik az emberek szabadságához és egyenlőségéhez, mindkettő meg is kísérli megvalósítani ezt a szabadságot és egyenlőséget, és ahol ennek lehetőségét megtagadják, ott megkérdőjelezik a kialakult rendet. A kérdéseknek soha nincs vége. A demokrácia soha nem érhet célba. Ahogy a művészet sem. A kérdésekkel nem lehet leállni. Ebben az értelemben a jelen pillanat történelmet ír. Történelmi jelentőségű – ez azt jelenti, hogy nyitott a változásokra, nyitott másokra és a másságra, az emberi szabadságra és az egyenlőségre, függetlenül jövedelmi viszonyoktól, nemtől, etnikai hovatartozástól, szexuális beállítottságtól, világnézettől és vallástól. Ebben a nyitottságban válhat csak a jelen történelmi jelentőségűvé, különben halott. Ugyanez vonatkozik a művészetre. Ugyanez vonatkozik a demokráciára. Aggodalommal kérem, sürgetem a magyar kormányt, hogy ne akarjon megkérdőjelezhetetlenné válni, sokkal inkább tűrje el magával szemben azt. Ezt a folyamatot ne zárja le, ne rekessze ki, hanem támogassa, és óvja meg azokat az intézményeket, ahol ezeket a kérdéseket felteszik. A magyarországi kortárs művészet alkotói iránt pedig ezúton fejezem ki szolidaritásomat, és tisztelettel kérem őket arra, hogy továbbra se engedjenek a dolgok megkérdőjelezéséből, a művészetükből, a nyitottságból, valamint a szabadság és egyenlőség politikai garanciáiból. Emellett óvják műhelyeiket és az összes műhelyt, ezekre mindannyiunknak egyforma szükségünk van és lesz.

Ewald Palmetshofer, író

Azért fordulok önhöz ebben a levélben, mert komoly aggodalommal tölt el a Magyarország színházainak és művészeti közéletének helyzete. Mivel a színházi közélet mindig nemzetközi, országok, nyelvek és kultúrák kavalkádjában működik, ezért egyetlen ország sem magának csinálja a művészetet, különösen nem az európai térségben. Ezért azt várom öntől, hogy ne csak a Nemzeti Színház igazgatójának pusztán politikai okokból történő eltávolítását vizsgálja felül, hanem azokat az intézkedéseket is, amelyek a független színházak pénzügyi ellehetetlenülését vonták maguk után. Azokét a független színházi társulásokét, amelyek az ön által olyannyira támogatott magyar hagyományokra a legaktívabban reflektáltak. Még valami: bizonyítsa be, kérem, hogy az ön országának színházi szcénája továbbra is az európai kulturális közélet eleven és haladó szellemű alkotóeleme, nem pedig valamiféle nacionalista életérzés poros múzeuma. Azt várom öntől, hogy kész legyen bekapcsolódni egy demokratikus művészeti vitába, amihez az is hozzátartozik, hogy észrevegye és komolyan vegye a magyar művészet szereplőinek széles körű tiltakozását, meghallgasson többféle szakértőt, ne lépjen a régi rendőrállamok nyomdokaiba, és ne ültessen az összes művészeti intézmény élére önhöz politikailag közel álló funkcionáriusokat. Efféle ellentmondást nem tűrő viselkedéssel ugyanis nem csak a művészetet hozza előnytelen helyzetbe. A kritika a túlélési esélye minden demokráciának. És csak a demokráciáknak van jövőjük Európában.

Kathrin Röggla, író

A politikának annyi a dolga, hogy lehetővé tegye a színházak üzemeltetését. Egyebekben távol kell tartania magát. Csak diktatúrák avatkoznak be.

Peter Turrini, író

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.