Sokak szerint történelmi esélyt szalasztottak el a csehek, amikor a hét végi első közvetlen elnökválasztáskor a többségük nem Karel Schwarzenbergre szavazott. Ugyanis szerintük ő tisztíthatta volna ki az ország belpolitikájának Augiász-istállóját, ő ugyanis Václav Havel hagyatékához híven a politizálás morális szempontjait is fontosnak tartja.

Mégis veszített. Részben saját hibái miatt, de inkább azért, mert nem volt hatásos ellenszere vetélytársának jórészt nacionalista és szociális szólamokra épülő, övön aluli ütéseket is bevető rohamaira. Politikai öngólt is rúgott, amikor kettőjük tévévitájában arra célzott, hogy mai megítélés szerint a szudétanémeteket a szülőföldjükről kiűző Edvard Benes elnök nemzetközi bíróságon, Hágában kötne ki.

Milos Zeman ennek hallatán riadót fújt, felélesztette a cseh gyalogpolgárokban lappangó németfóbiát. Rá se rántva arra, hogy ezzel mekkora kárt okozhat hazája nyugati szomszédkapcsolataiban. A legtöbben azért fordultak el a hercegtől, mert megbélyegezte a máig szinte fenntartás nélkül tisztelt egykori államfőt. Az önmagát nyeregben érző Zeman tovább hergelt azzal, hogy Karel Schwarzenberg felesége osztrák, nem is tud csehül.

Ami tény, viszont Therese asszony a kampány elején bejelentette: leendő first ladyként megtanulná ezt a nyelvet is, de halk ígérete elveszett a vetélytárs kampányának csatazajában. Milos Zeman kampánystábja azzal is riogatta a lakosságot, hogy ha Schwarzenberg költözik be a Hradzsinba, akkor támogatni fogja a rendszerváltás óta legnépszerűtlenebb Necas-kormány újabb megszorító, a szociálisan gyenge, valamint a középrétegeket sújtó intézkedéseit, hiszen miniszterelnök-helyettesként az eddigieket is megszavazta.

A győztes meggyőzően érvényesítette kivételes szónoki képességeit. Minden érve és fogadkozása, még a legtöbb csúsztatása is hitelesnek tűnt. Nagyon sokan elhitték neki, hogy a korrupcióellenes küzdelem élharcosa, holott 1998 és 2002 között – kormányának regnálása idején – tört ki a legtöbb ilyen botrány. Joviális, bölcs ember képében bizonygatta, hogy igyekszik betemetni a lövészárkokat, amelyek egy részét az évek során maga ásta ki. A túlságosan is úriemberként viselkedő, a kampányhajrá szócsatáiba belefáradt ellenlábasa képtelen volt ezen a szinten lépést tartani vele.

Pontos kórismével azok a prágai politikai elemzők szolgáltak, akik szerint az elnökválasztás előtti kampány és a végeredmény igazolta, hogy Csehországban sem értékcentrikus, hanem aggasztóan érdekközpontú és haszonelvű a politikai színtér. Programok vagy ideológiák helyett nemzetieskedő szirénhangokkal csábító és kábító érdekcsoportok versengenek, marakodnak. Ha Milos Zeman államfőként nem lépi át a saját árnyékát, akkor – Karel Steigerwald neves prágai publicista szerint – akárcsak Magyarországon, Csehországban is a nemzeti populizmus fojtogathatja a demokráciát. S akkor Augiász prágai istállója tovább bűzlik.