Sor

Bármit, csak jegyet ne – nagyjából ez a válasza annak, aki ma a Nemzeti Színházban felvesz egy telefont. Alföldi-interjúidőpontot is könnyebb kapni, mint belépőt egy előadásra. Már a Bánk bán junior is elég reménytelen. Ebből is látszik, hogy egy politikai kurzusnak nagyon nehéz kultúrharcot nyernie. Ahhoz ugyanis sikerek kellenek. Nem kormányszóvivőiek, hanem telt házasok. A nézők ugyanis szavaznak. A lábukkal, amikor sorban állnak azokért az előadásokért, amelyeket nem akarnak kihagyni. Egy piacgazdaságban a sor a legnagyobb elismerés. Különösen, ha nem a legújabb telefonért, hanem színházi előadásért hajlandóak az emberek órákat állni. A maradandó kulturális sikerek eddig kerülték az Orbán-kormányokat. Még a mulandóak is.

Pedig összesen már hat évük volt erre, és láthatóan vágynák is a sikert. Van egy Nemzeti Színházunk és egy hátrahagyott gödrünk, egy Hídemberünk és egy Bánk bán-operafilmünk. Ja, és a Kerényi álmodta történelmi tabló. Festmény és könyv alakban. Ez is sor, de micsoda különbség!

Az Új Színház (pardon, Újszínház!) előadásainak jegyeladásakor valamilyen rejtélyes okból nem kell rendőrsorfalnak vigyáznia, hogy az ostromló érdeklődők be ne nyomják az üvegajtót.

Persze nehéz úgy megnyerni a kultúrkampfot, ha Kerényi is Alföldit néz. Elfoglalják a kultúra várait, de mi végre? Magáért a birtoklásért? Nem jó, de legalább a miénk? Így lesz a Fidesz magyar narancsa a citrom. Az elfoglaláshoz megvan az erő és a hatalom. De itt aztán mintha elfogyna a tudomány, marad helyette a gőg.

A sor azonban nem hazudik.

Akár az Andrássy úton áll színházjegyért, akár a Blahán karácsonyi ingyenebédért.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.