Országaink évszázadokon keresztül rivalizáltak egymással, egymás ellenségei voltak, sőt úgynevezett „ősellenségként” álltak szemben egymással. A két világháború és különösen a náci diktatúra bűnei jelentették a rémséges mélypontot. Ha tudatosítjuk ezt a történelmi dimenziót, akkor mutatkozik meg a legtisztábban Konrad Adenauer és Charles de Gaulle bátorsága, nevezhetjük merészségnek is, amikor 1963. január 22-én aláírták az Élysée-szerződést. Ennek szövege rövid és tömör, tartalma azonban szinte forradalmi volt: Németország és Franciaország nem többet és nem kevesebbet vállal, mint azt, hogy valamennyi lényeges gazdasági, politikai és kulturális kérdésben „amennyire csak lehetséges, azonos magatartást” tanúsít. A szerződés – immár 50 év elteltével is – még mindig aktuális. Preambulumának legfontosabb fogalmai: megbékélés, fiatalság, szolidaritás és Európa jellemzi partnerségünk lényegét. A szerződés az évek folyamán a hétköznapok valamennyi akadályán túllépve olyan közelséget és barátságot teremtett, amelyet csak kevés nép ismer.

Az évszázadokon át tartó ellenségeskedésből kialakulhat mély barátság – ez az Élysée-szerződés üzenete, és ez kisugárzik az egész világra. Sikeres a megbékélés németek és franciák között. Az aktuális közvélemény-kutatási adatok azt igazolják, hogy mindkét országban a polgárok több mint 85%-a jó vagy nagyon jó képet ápol a szomszédról. Létrehoztunk egy közös történelemkönyvet, egy német–francia dandárt, az Arte kétnyelvű televíziós csatornát és a párbeszéd, illetve az integráció számos más intézményét. Ehhez társulnak még a Rajna két partján élő emberek közötti szoros kapcsolatok. Jelenleg több mint 2000 partnerség létezik német és francia városok között. Döntő jelentőségű a hozzájárulásuk az intenzív kulturális és társadalmi cseréhez. A gazdaságaink szorosan kötődnek egymáshoz.

Nem szabad azonban a magától értetődőség illúziójába ringatnunk magunkat. Ami akkor érvényes volt, ma is az: közös jövőnk kulcsa az ifjúság. Továbbra is feladatunk, hogy a két ország fiataljainak azt közvetítsük, milyen izgalmas és fontos az, hogy a szomszédaink felé forduljunk. A Német–Francia Ifjúsági Szolgálat különleges érdeme, hogy sok milliószorosan sikerült fiatal németeket és franciákat összehozni. Ezt folytatjuk.

Barátságunk a közös értékek szilárd alapján nyugszik. Otthon és a világban is a szabadság, a tolerancia, a gyengék megsegítése és a kulturális sokszínűség mellett állunk ki. Ugyanakkor Németországnak és Franciaországnak az elmúlt 50 évben eltérő elképzelései is voltak, ha közös érdekeket érintő kérdések megoldásáról volt szó. De már többször bizonyítottuk azt a képességünket, hogy megértéssel viszonyulunk a másik álláspontjához, és a hajlandóságunkat, hogy mind a két fél számára vállalható megoldásokat keressünk. Németország és Franciaország a jövőben is közösen kívánja megtalálni a megoldásokat a kor nagy kihívásaira: a növekedés és jólét biztosítása, az innováció és oktatás támogatása, a környezetvédelem, valamint a biztonságos és fenntartható energiaellátás területén, de az információs korszak új kérdéseivel kapcsolatban is és nem utolsósorban a világ békéje, biztonsága és stabilitása érdekében.

Németország és Franciaország osztozik abban az eltökéltségben is, hogy kiállunk egy szabad, demokratikus és önrendelkező Mali mellett. Európai uniós partnereinkkel együtt fontos hozzájárulást teszünk ezen afrikai ország jövője érdekében.

Partnerségünk középpontjában ma sokkal inkább, mint korábban Európa áll. Az Európai Unió sikerei, kezdve a belső piaccal, az utazás és az áruáramlás szabadságán át a közös fizetőeszközig, közös akaratunk és közreműködésünk nélkül elképzelhetetlenek lennének. Továbbra is Európa szolgálatába kívánjuk állítani a német–francia barátságot, és mindenkit meghívunk a közreműködésre. A „weimari háromszögben” Lengyelország lép fel az oldalunkon nagyon elkötelezetten az európai integráció érdekében. Kirajzolódik az országok egy olyan csoportja, amelyek ezt velünk akarják elérni. Ezzel szemben az úgynevezett „á la carte” Európa, ahol némelyek az EU előnyeit szívesen igénybe veszik anélkül, hogy az ezzel járó kötelezettségeket teljesítenék, nem olyan opció, amelyet fontolóra vennénk.

Az Európa előtt álló kihívások nagyok. Gazdasági szinten a válság legyőzése és a mélyreható gazdasági változásokkal való szembenézés marad a prioritás. Ehhez szükségünk van konszolidált állami költségvetésre, de a növekedésre és a szolidaritásra is, hogy gazdasági szempontból Európa ismét feltámadjon, és megállja a helyét a globális versenyben. Ahhoz, hogy helytálljunk a XXI. század multipoláris világában, késznek kell lennünk arra, hogy állandóan modernizáljuk a népgazdaságainkat és társadalmainkat, ugyanakkor az európai házat is tovább kell építenünk a megfelelő időpontban, és válságállóvá kell azt tennünk.

Fel kell lépnünk az EU-n belüli erózió veszélyével szemben. A populizmusra és nacionalizmusra való hajlam az európai adósságválság során aggasztóan megnövekedett. Ezzel állítjuk szembe az Európa melletti német–francia kiállást. Az egymáshoz fűződő viszonyunk ma sokkal inkább, mint valaha Európa motorja lehet. Külügyminiszterekként és európai polgárokként a meggyőződésünk, hogy a háborús és az utána következő generáció „európai reflexét” más kontextusban is ápolni és folytatni kell. A jelenlegi, ránk váró kihívások szempontjából Európa nem a problémát jelenti, mint ahogy azt alkalmanként mondják, hanem épp a megoldást. Ehhez elengedhetetlenek a javítások, amelyeket proaktív módon kell végrehajtanunk. Olyan Európát szeretnénk, amely teljességgel megfelel a polgárok elvárásainak. Mert Európának nemcsak ára van, hanem értéket is hordoz, amelyből polgáraink nap mint nap profitálnak: a több szabadság, a nagyobb jólét és a nagyobb biztonság révén. Ez Konrad Adenauer és Charles de Gaulle üzenete számunkra a jelenben.

Éljen a német–francia barátság!

Vive l’amitié franco–allemande!

Es lebe die deutsch–französische Freundschaft!

GUIDO WESTERWELLE, Németország külügyminisztere és LAURENT FABIUS, Franciaország külügyminisztere

 

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.