Fáy esete az ős-Bolygóval
Van egy nagyon szép jelenet Szikora János A bolygó hollandi-rendezésében, amikor Senta és a hollandi találkoznak. Egy ajtó van csak a szobában, falak nincsenek, csak az ajtókeret, azon jön be korábban Georg (későbbi nevén Erik), a vadász, a félfához támasztja a puskát, aztán kétségbeesetten elrohan. Mikor bejön a hollandi, akkor tűnik föl, hogy a keret nem ajtó, hanem képkeret, amelybe beáll az, aki számára készült. Vagy nézhetjük fordítva is: Senta képkerete üres volt, a nő azt várta, mikor jön meg hozzá a férfi, akiért föláldozhatja magát. A patronöves, puskás vadász nem volt megfelelő, és aztán megjött a fekete ember. Muszáj feketének lennie, mert elhangzik a szövegben, de mind ő, mind Senta piros otthonkát viselnek a kabátjuk alatt, kilóg a lólábuk, kékek közt európaiak, közös sorsra, közös kárhozatra vagy megváltásra választottak.