Nyomást gyakorolhat-e az USA?
Az arab tavasz fejleményei nyomán romlott Izrael stratégiai, geopolitikai helyzete: a déli Egyiptom, az USA és Izrael alkotta biztonsági háromszög Hoszni Mubarak egyiptomi elnök bukásával omlott össze, az északi (Törökország–USA–Izrael) pedig a török–izraeli viszony megromlásával szenvedett kárt – Gazdik Gyula Közel-Kelet-szakértő szerint ebben a kontextusban kerül sor a keddi, izraeli választásokra. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóközpontjának tudományos főmunkatársa szerint biztosnak látszik, hogy a Likud–Otthonunk Izrael-blokk lesz a Kneszet meghatározó csoportosulása, és Benjamin Netanjahu jelenlegi kormányfő ismét koalíció élén irányíthatja az országot. Nagy kérdés ugyanakkor, hogy pontosan milyen pártokból áll ez a koalíció, ahogyan az is, ki lesz a külügyi tárca vezetője. Úgy tűnik, az izraeli lakosság 59 százaléka elfogadja a két (izraeli és palesztin) állam békés egymás mellett élését, mint megoldást, de a többség nem tartja alkalmasnak az időt erre.
Gazdik felhívta a figyelmet Efrájim Inbar, a Bar-Ilan Egyetem Begin-Szadat Stratégiai Tanulmányok Központjának igazgatója minapi tanulmányára. A meghatározó kutatóközpontban – ahol Netanjahu elmondta Barack Obama amerikai elnök 2009-es kairói beszédére adott válaszát, amelyben korlátozottan ugyan, de elfogadta a „két állam” megoldást – úgy látják, Mahmúd Abbasz palesztin elnök nem megfelelő tárgyalópartner, Izrael szétrombolására törekszik. Inbar palesztin vezetőváltást sürget, ugyanakkor semmi garanciát nem lát arra, hogy az iszlamisták nem készülnek Ciszjordániában is áttörésre.
A választási kampányban a külpolitikai kérdések ezúttal háttérbe szorultak, maga Netanjahu is óvatos volt. A Munkapárt a gazdasági ügyekre helyezte a hangsúlyt. Elképzelhető, hogy a Kadima párt maradványaként Cipi Livni Mozgalma (ha-Tnuah), ha a valószínűsített 7-10 mandátummal bejut a 120 fős Kneszetbe, külügyminisztert is adhat majd vezetője személyében. Az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóközpont tudományos főmunkatársa szerint Livni az előrelépésre hajlandónak tűnik, másfelől nem mindenki tartja kívánatosnak a szerepvállalását a jeruzsálemi külügyek élén.
Gazdik úgy látja: Izrael nyugtalanul, nagy fenntartásokkal fogadja az iszlamisták előretörését Észak-Afrikában és a szűkebben vett Közel-Keleten. Így a számára kulcsfontosságú Egyiptomban, de Marokkóban, Jordániában is. Izraelben egyes elemzők úgy vélik, a Gázai övezetet uraló, eddig terrorszervezetnek tartott Hamaszra is másként kell tekinteni.
Megváltozott a helyzet: a Hamasz kötődik az egyiptomi elnököt adó Muzulmán Testvériséghez. Akár államként is el lehetne ismerni a gázai entitást.
Az Egyesült Államok Izraelhez képest jobban igazodik a térség geostratégiai környezetének megváltozásához, ugyanakkor az amerikai–izraeli kapcsolatok sem éppen felhőtlenek. Izraelben kritikusan szemlélik a második Obama-adminisztrációban a Pentagon élére, Leon Panetta helyére kerülő Chuck Hagel republikánus exszenátort. Gazdik megjegyzi: Obama és Netanjahu hivatali ideje alatt nőtt a feszültség Washington és Izrael között. – A stratégiai partnerség ugyan erős, de a két vezető viszonya rossz, ahogyan egyébként az volt Bill Clinton és Netanjahu első miniszterelnöksége (1996–99) idején is.
Szakértők azon spekulálnak, ellátogat-e Obama a nyáron Izraelbe, Simon Peresz elnök 90. születésnapja alkalmából. Elképzelhetőnek tartják, hogy John Kerryt, a leendő külügyminisztert küldi maga helyett. Az Egyesült Államok hiányolja az izraeli szándékot az előrelépésre palesztin vonalon – mutatott rá. Washington különösen rossz néven vette, hogy miután az ENSZ közgyűlése döntött a palesztinok nem tagállami, megfigyelő státuszáról, Izrael bejelentette a zsidó telepek bővítését az úgynevezett E1-es övezetben Jeruzsálemnél. Ez akadályozza, hogy a leendő palesztin állam egybefüggő területen valósulhasson meg. Kérdés, ha az USA határozottabban lép majd fel Iránnal szemben, akkor megnövekedett mozgásterét fel tudja-e használni a nyomásgyakorlásra a békefolyamat ügyében.
