Az Együtt 2014-nek két területen lehetne kiemelt szerepe: a Fideszt leváltani hivatott összefogás létrehozásában, illetve kiszélesítésében. Az összefogás megteremtéséhez egyfajta fórumként, „demilitarizált övezetként” kellene működnie, amelyen keresztül az egymással egyébként nem szívesen tárgyaló formációk arcvesztés nélkül egyeztethetnek. A kiszélesítés alatt pedig a választókra gondolok – azokra, akik a Fideszre nem szavaznának, de nem találtak még ízlésüknek megfelelő alternatívát. A közvélemény-kutatók szerint ez a csoport döntheti el a következő választásokat. Megnyerésükhöz el kell hitetni velük, hogy az Együtt 2014 a jó kormányzás szakmai-erkölcsi garanciája az MSZP-vel szemben. (További versenyelőnyt jelenthet a Milla és a Szolidaritás mozgósító ereje, de egyelőre nem tudni, hogy ez miként alakul az aktívabb politikai jelenlét mellett, illetve hogyan váltható majd át tényleges szavazatokra.)

Mi kellett volna ahhoz, hogy az Együtt 2014 hatékonyan játssza ezeket a szerepeket? A legfontosabb az lett volna, hogy a formáció sikerrel különböztesse meg magát az MSZP-től, így egy erre fogékony széles körben hitelesnek mutatkozzon. Kellett volna még, hogy a többi párt, szervezet elfogadja kiemelt szerepét, vagyis csak az Együtt 2014-en keresztül legyen hajlandó az összefogásról tárgyalni (de rajtuk keresztül igen!).

Egyelőre úgy tűnik, hogy egyik feltétel sem teljesült. Ahhoz, hogy teljesüljenek, kellett volna az LMP és az MSZP (legalább hallgatólagos) együttműködése, ám egyik párt sem tette meg ezt a szívességet Bajnaiéknak.

Az LMP magatartását két tényező befolyásolhatta. Egyrészt elmaradt az Együtt 2014 részéről az önidentitás egyértelmű meghatározása, így nem világos, hogy csak az összefogást hivatottak katalizálni, vagy majd a szavazatokért is versenybe szállnak. Utóbbi esetben könnyen válhatnak az LMP közvetlen riválisává. Ehhez az ökopárt nyilván nem kíván partner lenni. Másrészt – egyebek mellett Bajnai Gordon személye miatt – kezdettől fogva nem volt biztos, hogy a közvélemény önálló, az MSZP-től különböző entitásként fog az Együtt 2014-re tekinteni. Ilyen körülmények között az MSZP-től konzekvensen távolságot tartó LMP nem tehette meg, hogy túl közel kerül az Együtt 2014-hez, vagy elfogadja annak kiemelt szerepét. Az LMP tehát mind taktikai megfontolásokból, mind önvédelemből igyekezett az Együtt 2014-et a szocialista pártra „tolni”.

Bajnaiék elmaradt (vagy nem eléggé hangsúlyos) öndefiníciója a szocialisták reakcióit is befolyásolhatta, akik szintén tekinthetnek riválisként az Együtt 2014-re. Nem meglepő, hogy éppen a fent említett két területen gyengítik az új formációt: próbálják demonstrálni, hogy ők maguk lépnek fel az összefogás katalizátoraként, és a különbségek helyett a tárgyaló felek hasonlóságait (pl. a közös MSZP-s gyökeret, „kennelt”) hangsúlyozzák. Viszont ha az Együtt 2014 nem különbözik érdemben az MSZP-től, akkor miért ne a nagyobb, beágyazottabb pártot támogassák az emberek?

Az MSZP ismeri a közvélemény-kutatási adatokat, melyekből látszik, hogy még a megtépázott népszerűségű Fidesz is magabiztosan verné az ellenzéket. Egy széles körű összefogás nélkül az ellenzéknek 2014-ben nincs esélye, ehhez pedig kell egy, az MSZP-től ténylegesen független (és annak is látszó), a még bizonytalan szavazókat meggyőzni képes szereplő. Miért dolgozik mégis a szocialista párt az Együtt 2014 ellen? Lehet, abban reménykednek, hogy a bizonytalan szavazók közül végül elegendően fognak mégis a baloldalra szavazni, így protestálva a Fidesz kormányzati tevékenysége ellen. Van azonban egy másik magyarázat is. Mi van, ha az MSZP nem is bánna különösebben egy 2014-es választási vereséget?

Visszatérő gondolat a magyar közéletben, hogy a gazdaság helyzete és a Fidesz pozícióban maradó emberei miatt nagyon nehéz dolga lenne 2014-ben egy baloldali kormánynak. Az imént feltett kérdés most nem erre vonatkozik, hiszen ebből a szempontból 2018 sem biztos, hogy kedvezőbb lesz. Pusztán az MSZP önérdekét véve alapul, mit nyerne és mit veszítene a szocialista párt a baloldal 2014-es választási vereségével? Az alábbiakban természetesen feltételezem, hogy az MSZP (néhány hívével ellentétben) nem tart a demokrácia végétől egy esetleges Fidesz-győzelem esetén sem.

Ahogy azt az MSZP szereti hangsúlyozni, a szocialista párt a baloldal megkerülhetetlen szereplője. Ennél többről van szó: az MSZP hatalmas versenyelőnnyel rendelkezik baloldali riválisaival szemben. Ez a hűséges szavazói bázistól az infrastrukturális/ személyi beágyazottságon keresztül a gazdasági és médiakapcsolatokig terjed. A jelenlegi választási rendszer a győztesnek kedvez, ami nemcsak a politikai paletta két oldalának viszonylatában igaz, hanem az egyes pólusokon belül is. Vagyis egy választási vereség esetén az MSZP a Fideszhez képest gyengülhet, de a baloldalon tovább növelheti súlyát, miközben más pártok – így akár az LMP – lehet, hogy be sem jutnak a parlamentbe. Ha pedig a baloldalon egyedül maradtak a szocialisták, akkor bizton számíthatnak arra, hogy előbb-utóbb ők váltják a Fideszt, és akkor már nem kell másokkal osztozkodniuk a hatalmon. Ne feledjük: a 2002–2010-es kormányzás emléke egyre halványodik, így évről évre kevesebb embert riaszt el az MSZP-től, ha a Fidesz az egyedüli alternatíva. A civil kezdeményezések, protestpártok korlátait pedig éppen a jelenlegi ciklus szemlélteti.

Ezzel szemben, ha 2014-ben győz egy baloldali koalíció, akkor hosszabb távon az MSZP két szempontból is rosszabbul járhat. Egyrészt nyilvánossághoz, anyagi és egyéb erőforrásokhoz juthat több baloldali szervezet, amelyek ezt kihasználva, az esetleges kormányzati sikerek hátán megerősödhetnek. Másrészt a baloldali kormánynak nyilván mind szimbolikus okokból, mind a kisebb koalíciós partnerek érdekei miatt fontos törekvése lenne a választási rendszer megváltoztatása, arányosabbá tétele. (Igaz, ezt még kétharmados többség birtokában is lehetne szabotálni.)

Persze nem azt állítom, hogy az MSZP 2014-ben vereségre törekedne. Meggyőződésem viszont, hogy a szocialista párt korántsem tartana akkora tragédiának egy esetleges vereséget, mint legtöbb híve. Vagyis: hajlandó lenne a kudarcot is vállalni hosszabb távú baloldali hegemóniája érdekében.

A fentiekből következik, hogy az MSZP-nek még akkor is érdeke gyengíteni az Együtt 2014-et, ha azzal csökkenti a Fidesz leváltásának esélyét. Ehhez elég a jelenlegi politikát folytatnia: elvenni a kezdeményezést az Együtt 2014-től, és minél jobban hangsúlyozni a két formáció közelségét. Ilyen módon Bajnai Gordon és szövetségesei sem katalizátorai nem tudnak lenni az összefogásnak, sem kiszélesíteni nem tudják azt. Így valóban nem lesz értelme az Együtt 2014-nek – megmaradnak néhány (kinek jobban, kinek kevésbé) hiteles személyiségnek, akik legfeljebb néhány százaléknyi szavazattal tudnak hozzájárulni a Fidesz leváltásához.

A szerző politikai elemző

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.