Noémi Nyíregyházán született, ott is kezdett szertornázni és táncolni. – Már kiskoromban is nagyon határozott voltam, én döntöttem úgy 14 évesen, hogy jelentkezem a Győri Tánc- és Képzőművészeti Szakközépiskolába – mesél a kezdetekről. A Magyar Táncművészeti Főiskolán végzett, megnyerte a nemzetközi balettversenyt, majd külföldre szerződött. Ígéretesen indult a pályája, de már akkor tudta, hogy többet akar. Például lejönni a színpadról. A koreográfia vonzotta már egész fiatalon is. – Biztosan belejátszott ebbe az is, hogy nem vagyok egy klasszikus balerinaalkat. Nagyon sokat kellett szenvednem azért, hogy mindig hozzam a „negyven kiló vasággyal” formát. Persze imádok táncolni, a mai napig fellépek, de az igazi boldogság számomra az alkotás – meséli.

Ezért is alapította a Tellabor társulatot, az elnevezés a balett és a labor szavak házasításából született. – Labor, mert kísérletezünk és balett, mert az a kiinduló pont. A balett „összekoszolásának” a része, hogy más művészetek is helyet kapnak. – A társművészetek mindig inspirálóan hatnak rám. Azt, hogy egy új közeg mit tud kihozni belőlem, azt sosem látom előre. Ettől olyan izgalmas az egész – avat be a tánc iránti fanatizmusába. Egyik legizgalmasabb élményének azt tartja, amikor a Dollface című előadásából táncfilm készült. Gyakran dolgozik együtt képzőművészekkel és színházi rendezőkkel is.

Pár éve nemzetközi balettversenyt rendezett egy táncos barátnőjével, Ékes Georginával, New Generation (Új generáció) néven. A fiatal táncosoknak akartak bemutatkozási lehetőséget biztosítani. Mivel az utóbbiból kevés van, könnyen kárba veszhet a rengeteg munka, amit egy balett-táncos a gyerekkorától kezdve fektet a pályafutásába. Mint megjegyzi, egy olyan szakmában, ahol minden perc számít – mert fájdalmasan korán „nyugdíjazhatnak” –, nem szokás segíteni az alig néhány évvel fiatalabb riválisokat.

Ezért is keltett feltűnést a Georginával kezdett vállalkozás. – A táncélet sorsa foglalkoztat minket. Ha tíz év múlva is szeretnénk színvonalas előadásokra járni, akkor segítenünk kell a jövő táncosait az indulásban – véli Kulcsár Noémi, aki 2011 óta a Magyar Táncművészeti Főiskola mestere is. Élvezi a tanítást, és sajnálja, hogy egyre kevesebben jelentkeznek hozzájuk. Úgy látja, még mindig az a kép él a közvélekedésben, hogy a balettintézet kegyetlen hely, poroszos szigorral. Pedig valójában fantasztikus műhely, ahol nemzetközi szinten is elismert munka folyik.

Noémi és Georgina flashmobot, azaz villámösszejövetelt is tervez, ezzel szeretnék népszerűsíteni a táncot a fiatalok körében. – Muszáj megtalálni azt a formát, ami eljut a „címzettekhez”. A világ változik, már nem elég megjelenni a továbbtanulási kézikönyvben – indokolja a „laborfőnök” a flashmobot.

A Tellaborral múlt ősszel mutatták be a Kert című előadást a MU Színházban (a felső kép a próbán készült). A darabban a mozgás és az interaktív videotechnika reflektál egymásra. A fények, a háttérben és a földön megjelenő képek követik a táncosok mozgását, felelgetnek egymásnak, helyettesítik a díszletet – izgalmas, egyedülálló látványvilágot produkálva. Noémi további együttműködésről gondolkodik a vizuális hatásokat produkáló csapattal. Szeretne egy gyerekdarabot is készíteni, mert izgatja, hogy a kicsik – akik már ebbe a technológia által átszőtt, modern világba születnek – hogyan reagálnának.

Régi álma, hogy színpadra vigye a Mester és Margaritát, a tánc nyelvén mutassa be Mihail Bulgakov szürreális világát. A 2013-as előadásokról még nem szeretne beszélni. Projektrendszerben működnek, minden darabra külön kell pályázati pénzeket szerezniük, nincs állandó költségvetésük. – Ezek nem éppen a legideálisabb körülmények, de nem mi vagyunk az egyetlenek a kulturális szférában, akik anyagi gondokkal küzdenek – teszi hozzá. Tervben és ötletben mindenesetre nincs hiány, Kulcsár Noémi még sokféleképpen szeretné „összekoszolni” a balettet.