Az egyik hajléktalan aktivista így indokolta hétvégi pesti házfoglaló akciójukat: „Azért vagyunk itt, hogy felhívjuk a figyelmet a több tízezer ingatlanra, amelyek üresen állnak, pedig hajléktalan emberek lakhatnának bennük. Ezek nagy része magántulajdonban van, de az önkormányzatoknak is nagy a felelőssége abban, hogy például ez a ház is évek óta üresen áll. Ahelyett, hogy karbantartanák vagy felújítanák, hagyják leromlani. Csak ez a ház legalább tíz családnak adhatna otthont.”

A fedél nélküliek és a velük szimpatizálók egy VII. kerületi üres épületet foglaltak el a Csányi utcában. Élőlánccal vették körbe a házat, tűrték a hideget és az időjárásnál is nehezebben tolerálható kerületi vagyonkezelő vezetőjét, aki az arcukba tolt mobiltelefonnal egyesével fotózta őket. A házfoglaló akciónak a rendőrség vetett véget, olyannyira, hogy 28 aktivistát elő is állítottak.

Az internetre felkerültek a házfoglalásról készült videók, a lapok beszámoltak az esetről, az aktivistákat kiengedték. Sok értelme ennek sem volt, mondhatnánk, ha nem tudnánk, hogy a szervező, a hajléktalanokat és a lakhatással rendelkezőket egyaránt tagjai között tudó A Város Mindenkié csoport sok mindent elért már. Ők voltak azok, akik a legtöbbször és a leghangosabban emelték fel a szavukat a hajléktalanság kriminalizálása, az utcán élés büntethetősége ellen. Ma már, nekik is köszönhetően, a fedél nélküliek puszta léte a közterületeken nem bűncselekmény. Akkor sem volt több vagy más eszközük, mint a nyilvánosság, most sincs.

„A te lakhatásodért is harcolunk”, írták ki az elfoglalt házra, és nem túloztak. Tízezren élnek Budapest közterületein vagy hajléktalanszállóin. De ennél sokkal többen, körülbelül másfél millióan kényszerülnek emberhez méltatlan lakáskörülmények közé, félmillió háztartás pedig biztonságát súlyosan veszélyeztető díjhátralékkal küzd. Azoknak a számát megbecsülni sem lehet, akiket egy havi fizetés, egy hajszálon függő munkahely, egy válás választ el a hajléktalanságtól.

Eközben A Város Mindenkié becslései szerint csak Budapesten kétezer önkormányzati lakás áll üresen. Félreértés ne essék: a házfoglalók nem ingyenlakást kérnek. Csak rendészeti eszközök bevetése és újabb tömegszállók építése helyett szociális bérlakásrendszert és a lakhatáshoz való jog törvénybe foglalását. Senkitől sem kérik, hogy álljon elő egy forradalmian új, százmilliárdokba kerülő megoldással, csak azt, hogy tanulmányozza és vegye át a máshol már jól működő rendszert.

Az utcára vonuló egyetemisták sok elismerést zsebeltek be – joggal – azért, mert önzetlenül, nem magukért, hanem a következő generációk érdekében küzdenek. A Város Mindenkié is ezt teszi évek óta. Azokért is felemelik a szavukat, akik nem is tudják, hogy milyen közel kerülhetnek a földön fekvő csövesekhez.