Ma tárgyalóasztalhoz ülnek a demokratikus ellenzék képviselői. „Bizakodó optimizmussal” kezdik az egyeztetést arról, miként tudnák leváltani a Fidesz–KDNP-rezsimet. Nem kell túlértékelni a találkozót. Az sem kevés, ha értelmet nyer a brit Lord Palmerston igazsága: a politikában nincsenek barátok, csak érdekek. S bár az idő szorít, jobb is, ha a demokratikus ellenzék csak biztos távolból követi (de követi!) az összefogást kormányellenes érzületből sürgető tömeget, tudva: e nyomás nélkül az egyeztetésnek nem volna tétje, értelme.

Egyelőre tehát maga a tárgyalás kötelme a fontos. Mert ha egyszer összeültek, már nem szaladhatnak szét anélkül, hogy apátiába ne sodorják a Fidesz társadalmi ellenzékét, saját meglévő vagy potenciális választóikat. Ugyanakkor bármire jutnak, a politikai feltételeket végső soron továbbra is a Fidesz elitje diktálja, s nem lehet kétségünk, mindent meg fog tenni, hogy kormányzását 2014 után is folytathassa. Meglehet, közben ütemet téveszt, meglehet, kevésnek bizonyulnak a tízszázalékos „hangulatjavító intézkedések”, esetleg botránnyá dagadnak a hatalmi cselek, de bárhogyan legyen is, az ellenzék kénytelen a hatalom adta szabályokhoz alkalmazkodni, a választásokat csak végső esetben bojkottálhatja.

Mégis van, lehet rugalmasságot követelő közös mozgásterük, amelyért a legtöbbet a szocialistáknak kellett és kell „engedniük”. Nélkülük lehetetlen sikerre vinni az ellenzéket, fel kell azonban ismerniük, hogy ehhez nem a növekvő választói támogatottságukra, hanem inkább a bölcsességükre kell hallgatniuk. Egyedül nagy valószínűséggel nem tudják legyőzni a Fideszt, s ha mégis, akkor a beragadt kétosztatú politikai mezőnyben, csak baloldalról, aligha tudnának kormányozni. Ha első pillantásra nekik nem is közvetlen pártérdekük, de az ország javát szolgálná, ha a leendő választási koalíció a lehető legszélesebb társadalmi bázist tudná maga mögött. Azokat is, akik soha nem szavaznának az MSZP-re, de egy azt is magában foglaló koalícióra igen. Az Együtt 2014 nem véletlenül szorgalmazza, hogy még a szakpolitikai egyeztetések előtt tegyék világossá: a tárgyaló felek a korszakváltó elvi, erkölcsi alapvetések jogszabállyá formálásában is készek és képesek részt venni, hogy megfelelnek azoknak a politikai feltételeknek, amelyekkel a lehető legnagyobb mértékű választói felhatalmazás érdemelhető ki. Amely, ha úgy alakul, a közös kormányzáshoz nem is feltétlenül, de legalább ahhoz elegendő volna, hogy a Fidesz diktálta torz választási rendszer nyomán összeülő parlamentet az alkotmányozás után feloszlassák, s újabb, immár fair és szabad választásokat tarthassanak. Ezt a minimálprogramot támogathatná a most még távol maradó LMP és a 4K! is.

Ma legalább összeülnek, hogy a jogállamiság helyreállításáról beszéljenek. Senki nem kíváncsi a baráti vállveregetésekre vagy a kis betartásokra, bőven elég, ha az ország érdekeit felismerik.