Az MSZP javaslata szerint elsősorban a szakpolitikák összehangolásával igyekszik kialakítani egy koalíciót, melynek közös listája és közös egyéni jelöltjei lennének. Ez a potenciális koalíciós pártok tényleges súlyának ismerete nélkül nagyon nehéz feladat. A megmérettetés előtt kellene kompromisszumokat kötni, ami arcvesztéssel, szavazatok elvesztésével járhat. És ha mégsem sikerül a kormányrúd átvétele, a kompromisszumok nagyon megtépázzák a részt vevő pártokat.

A választási koalíció azonban anélkül is megvalósítható, hogy a szakpolitikákban egyezségre jutnának a résztvevők. Olyan ügyekkel például, hogy bővítsük-e a paksi atomerőművet, elég lesz akkor foglalkozni, ha már a koalíció megnyerte a választásokat. Abban sem kell megállapodni, hogy ki legyen a miniszterelnök-jelölt.A pártoknak lehet külön-külön miniszterelnök-jelöltjük, a kormányfő személye úgyis attól függ, hogy az egyes pártok a koalíción belül milyen eredményt érnek el. Elég abban megegyezni, hogy milyen sarkalatos törvényeket alkossanak, vagy melyeket helyezzenek hatályon kívül.

Elképzelésem szerint sok problémát megold, ha a koalíció pártjai önállóan indulnak. A koalíciónak minden párt tagja lehet, amelynek célja a demokrácia helyreállítása, amelyet a többi párt partnernek elfogad, s amely a jelöltállítások előtt tartott közvélemény-kutatások szerint legalább ötszázalékos listás eredményt elérhet. Előfordulhat, hogy a koalíció egyik vagy másik tagja nem tud majd azonosulni a 2014 utáni kormány programjával, ezért – ha nélküle is meglesz az 51 százalékos többség – nem vesz majd részt benne.

A koalíció pártjai közül egy-egy választókerületben csak egyetlen párt indít jelöltet. A tagpártok olyan arányban osztják meg egymás között az egyéni választókerületeket, amilyen arányú a népszerűségük a jelöltállítások előtt tartott közvélemény-kutatások szerint. Jelenleg ahhoz, hogy egy párt országos listát állíthasson, legalább 27 egyéni jelöltet kell állítania. Ez nem zárja ki, hogy a pártok közös jelöltet állítsanak, hiszen a jelöltek visszaléphetnek. Mivel egy választó több jelöltet is támogathat, a koalíció pártjai vagy azok a pártok, amelyek a koalíción belül közelebb állnak egymáshoz, egymásnak is gyűjthetnek ajánlásokat.

A koalíció pártjainak biztosítaniuk kell, hogy a frakciókban lévő képviselők aránya megegyezzen a listán elért szavazatok arányával. Ez el fog térni a jelöltállítások előtt tartott közvéleménykutatások eredményeitől. Egyrészt azért, mert a közvélemény-kutatások és a tényleges listás szavazatok aránya nem fog megegyezni, másrészt azért, mert a koalíciós pártok egyéni választókerületekben megválasztott képviselőinek aránya nem fog megegyezni a listára adott szavazatok arányával, hiszen nem minden választókerületben nyer a koalíció jelöltje.

Ennek az aránytalanságnak a kiküszöbölésére a koalícióban részt vevő valamennyi párt listáján szerepelniük kell olyan jelölteknek, akik szükség esetén hajlandók átlépni egy másik koalíciós párt frakciójába. Az ilyen jelölteket nevezzük kakukktojásoknak. Ha például az MSZP-nek kettővel több jelöltje jut be egyéni listán a parlamentbe, mint amennyit a listán elért eredménye indokolna, és például a 4K!-nak kettővel kevesebb, az MSZP listáján megválasztott két képviselő átlép a 4K! frakciójába. Visszalépésekkel biztosítható, hogy azok a jelöltek, akikről tudni lehet, hogy szükség esetén átlépnek egy másik frakcióba, mandátumhoz jussanak. A kakukk-képviselők a házszabályi határidő után lépnének át a másik frakcióba, de addig is a másik frakció érdekei szerint szavaznának.

Előfordulhat, hogy egy párt a választások előtt tartott közvéleménykutatásokkal szemben mégsem éri el az öt százalékot, nem jut be a parlamentbe, néhány egyéni képviselője azonban igen. Ezek a képviselők függetlenek lesznek, vagy csatlakoznak egy koalíciós párt frakciójához, de a sarkalatos törvényeket mindenképpen megszavazzák.

Ha egy választókerületben például LMP-s jelölt indul, a koalícióban részt vevő összes többi párt helyi aktivistáinak is érdekükben áll majd támogatni a jelöltet, hiszen ha a jelölt nyer, ezáltal az LMP több mandátumhoz jut, mint amennyit a listás szereplése indokol, át kell adnia képviselőt egy másik frakciónak, tehát egy másik párt is erősödik.

A koalíció meg kell hogy változtassa a politikai kultúrát. Megköveteli, hogy a benne részt vevő pártok ne egymást szidják, hanem – a többi párt véleményét is tiszteletben tartva – saját programjukat népszerűsítsék. Hiszen amellett, hogy igyekeznek meggyőzni a szavazókat arról, hogy listán rájuk szavazzanak, arról is meg kell győzniük őket, hogy az egyéni körzetek egy részében a koalícióban részt vevő másik párt jelöltjét támogassák. A másik oldalról nézve: csak akkor várhatják el, hogy a koalíció másik pártjainak hívei az ő jelöltjüket támogassák az egyéni választókörzetek egy részében, ha partnerként s nem ellenségként kezelik őket. A koalíciókötésnek alapvető feltétele a pártok közti bizalom. A választások utáni átlépések jogi eszközökkel ugyanis nem kényszeríthetők ki.

A szerző közgazdász

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.