Most, hogy Áder János köztársasági elnökünk újévi beszédében kimondta azt a fontos igazságot, hogy mindenki a maga sorsának kovácsa, majd még ennél is fontosabb igazságként rögzítette azt, hogy mi, magyarok, egymás sikerének kovácsai is vagyunk, álljunk meg egy pillanatra: mindenekelőtt mondjunk illendő köszönetet az államfőnek e mély gondolatért.

Hiszen valóban, az én sikerem a te sikered is, ami nektek jó, az nekem is, ugye, itt van például a Simicska Lajos nevű honpolgárunk, aki, mint azt Orbán Viktor miniszterelnöktől tudjuk, véletlenül sem oligarcha, nem ám, hanem magyar nagyvállalkozó, vagyis egy Nagy Magyar Vállalkozó, aki mostanság sikert sikerre halmoz, ami alapvető befolyással van a szerény többség mindennapjaira, hiszen az ő sikere határozza meg a miénket is.

E ponton még akad egy kis döccenő, mert ő ugyan valóban meglehetősen sikeres, de a sikerkiterjesztést még tanulnia kell egy kicsit, tehát nyilván nem elég jó kovács, de sebaj, majd belejön. Miként azok a honfitársaink is – hiszen a köztársasági elnöktől úgy tudjuk, hogy az egymás sikerének kovácssága speciálisan magyar karakterjegy, a hanyatló Nyugaton ily csodák meg nem esnek –, akik tényleg sikert sikerre halmoznak, mint például Matolcsy György, a megelevenedett tündérmese, vagy az oktatási államtitkár, Hoffmann Rózsa. Ő aztán annyira sikerkovács, hogy a nevéhez fűződő reformot sikerként kéne megélnie mindenkinek, akit érint, de – és itt hívnánk föl az államfő figyelmét egy következő újévi beszéd alapjaként egy másik, sajátosan magyar karakterjegyre: nemcsak sikerkovácsok, hanem háládatlan kutyák is vagyunk – ha a fene fenét eszik, akkor sem úgy élik meg, inkább a hátuk közepére sem kívánják.

Ej, ezekkel a kekecekkel örökké csak baj van! Mert mindig akad egy-kettő, s ha már Áder Jánosról szó esett, itt van rögvest az egyikük, aki elég hatékonyan végzi az államfő helyett a köztársasági elnök egyik fő feladatát, és merő kekecségből sorra löveti ki a parlament által elfogadott borzasztó jogszabályokat az Alkotmánybírósággal, amely még szintén van annyira kekec, hogy így vagy úgy, de végzi a dolgát. Ezt a valódi sikerkovácsok nem igazán hagyhatják, úgyhogy a köztársasági elnök kívánságának megfelelően boldog új esztendő elé nézhetnek: Szabó Máté mandátuma szeptemberben lejár, helyére pedig Áder János jelölhet új ombudsmant, a kor szellemének maradéktalanul megfelelő Alkotmánybíróság összekovácsolása az idén kiteljesedhet, és persze ki ne felejtsük a sorból az MNB elnökét, Simor Andrást sem, tavasztól az ő helyére kell ám csak egy igazi kovács.

Ez az év kiteljesíti tehát a 2010-ben kezdődött forradalmi folyamatot, amelybe belerohantunk, így Áder János bizakodó szavai föltétlenül ide illenek: „Olyan hazát kell alkotnunk, amelynek fundamentuma (...) a jövőnkért viselt felelősség.” Ehhez kellenek az igazi sikerkovácsok. És mi, akik semmit nem látunk ebből a jövőből, csak sötétséget, egyre ölesebb léptekkel rohadunk a forradalomba.

Áder János és az ünnepi beszéd jeltolmácsa, Weisz Fanni