Mario Monti ringbe szállása alaposan felkavarta az olasz politika egyébként sem álló vizeit. A helyzetet sokan Silvio Berlusconi 1994-es berobbanásához hasonlítják. Már amennyiben akkor is pillanatok alatt hullott szét a megelőző évtizedekben kialakult politikai struktúra. Pártok tűntek el a süllyesztőben – gondoljunk csak Craxi szocialistáira és Andreotti kereszténydemokratáira –, és az újdonsült politikai szereplő, Berlusconi Forza Italiája mindent vitt. S két évtizedre meghatározta az olasz politikai berendezkedést.

Monti berobbanása más gyökerekről fakad, mint Berlusconié. Noha első pillanatban ő is parvenünek tűnt a politikában, mindenki – még ő maga is – egy évet jósolt neki a szakértői kormány élén, hogy aztán átadja a helyét a profiknak, hamar kiderült: esze ágában sincs távozni. Ehelyett megkísérli elfoglalni a politikai centrumot, új esélyt, új értelmet adva a politikába belefásult választóknak. Twitter-üzenetében – az olasz sajtó szóhasználata szerint online naplójában – hét pontból álló programot fogalmazott meg, s akinek tetszik ez a politikai partitúra, csatlakozhat hozzá. Pártpreferenciára való tekintet nélkül.

Hogy mi az újdonság Monti online naplójában? Elsősorban az, hogy elutasít mindenfajta széthúzást vagy pártosodást. Programjának fókuszában a civil társadalom szolgálata áll. Úgy véli, a politika akkor lehet újra erős és megbecsült szereplője a közéletnek, ha teljességgel megújul.

Nem elutasítja tehát a politikát – amelyet az egyszerű itáliai polgár a zsiványok szórakozásának tart –, hanem megújítani szeretné. Úgy véli, hogy a demokráciának szüksége van az erős és tekintélyes politikára, de csak arra, amelyben a polgárok méltóságra lelnek, amelytől szakértelmet és felelősséget remélhetnek. Monti egy civil mozgalom élére állt, célja megváltoztatni Itáliát és megreformálni Európát. Politikai támaszát nem a pártokban keresi, hanem a jelenlegi politikusokból kiábrándult középosztályban. A Professzor – ahogy őt az olasz sajtó nevezi – hét pontjában elmagyarázza olvasóinak, hogy miként szeretné meghaladni az elaggott, megcsontosodott, a 90-es évek elején született politikai sémát.

Programjának középpontjában a szabadság eszméi, az emberi méltóság, a pluralizmus és a világiasság áll. Az eddigi bipoláris rendszerben a konzervatív vagy liberális jobboldal próbálta legyőzni az etatista, esetleg progresszív baloldalt. Csakhogy ez a megcsontosodott politikai séma figyelmen kívül hagyja az elmúlt két évtized társadalmi mobilitását. Az etatista politika – legyen az jobb- vagy baloldali – óhatatlanul korporatív érdekeket szolgál, a maga politikai és gazdasági hatalmát építi a nemzet egészének szolgálata helyett.

Monti új politikai formációja új stílust, új nyelvezetet akar bevezetni: a mértékletesség stílusát. Nem a politikai ellenfél legyőzése, megsemmisítése a célja, hanem a közös, nemzeti ügy számára való megnyerése. Szép partitúra. Meglátjuk, ki akar játszani belőle.