Marnitz István: Mínusz tíz százalék!
Ez kurucos húzás volt Orbán Viktortól, egyszerre tíz százalékot lenyesni a lakossági energiaárakból, ez nem semmi – gondolhatnánk. Megmondtuk, megcsináltuk, akar még valaki beszólni?! Fogyasztóként akár üdvözölhetném is a lépést. Elemzőként pedig felhívhatnám a figyelmet, hogy így tönkremehetnek az energiaellátó berendezések. Egyszersmind emlékeztethetnék, hogy az energialobbit sem kell félteni, mert politikusai, hivatalnokai és függetlenjei bármikor bebizonyítják, hogy azonnal árat kell emelni, az árcsökkentéshez is árat kell emelni, ami persze főleg a fogyasztónak jó, nem nekik, kiknek évtizedek óta csak felkopik az álluk.
Kicsit „elmúltnyolcévezgethetnék”, hogy a korábbi kormányok energiacég-zombiként rendszeresen árat emeltek a piaci hatásokra hivatkozva, de azoktól függetlenül. Háboroghatnék azon, hogy mostantól viszont az energiaárakban is beköszöntött a kézivezérlés, és ha a kormányfőnek reggel olcsóbb gázra, villanyra szottyan kedve, akkor azt estére az apparátus feltétel nélkül szállítja. Megjegyezhetném, hogy az árcsökkentés most akár a külpiaci hatásokból is levezethető, hisz az orosz gázár állítólag pont tizedével csökken, vagyis egy indokolt lépés van hol cezaromániaként, hol kegyosztásként előadva.
De ez mind lényegtelen. Csak az számít, hogy a Fidesz üzleti hátországának ötletelése mentén épp mit kell kommunikálnia a kormányfőnek. Hogy a magyar gazdaság elszabadult hajóágyúja most mit vett célba, mely zavaróan idegen érdekszférát kívánna bekebelezni. Orbán Viktor 2006-ban ellenzékből még az energiatermelők luxusprofitját ostorozta, jelenleg a közvetítőktől vár el haszonmentességet, a termelőket viszont megszerette, aminek az orosz állami Gazprom is örülhet. Biztos ebből következik, hogy akkor most a legnagyobb magyar gázközvetítőt veszi meg az állam, azt, amely eddig merő gonoszságból termelt gigaveszteséget az E.ON-nak, sebaj.
Most a szolgáltatók kerültek célkeresztbe, minek egyik – kétségtelen kellemes – mellékkörülménye a tízszázalékos energiaárcsökkentés. Ha a Fidesznél valóban az emberek számítanának, választási ígéreteik alapján már két és fél éve esnének a tarifák, egyszersmind rég feltárták volna a kampányban sejtetett iparági panamákat. Ám eddig ez elmaradt. Arról, hogy a Fidesz Zrt.-ben miként képzelik el az átláthatóságot, nem sok jóval kecsegtet a hátország sok színes alakját felvonultató állami Magyar Villamos Művek példája. A Fidesznek nem az fájhat, hogy a szolgáltatók szerinte lopnak, hanem hogy maguknak. Most tehát a legképtelenebb érvekkel el kell lehetetleníteni, ki kell készíteni ezt a kört, pont addig, amíg a tulajdonosok önként át-, illetve el nem adják cégeiket Orbánnak. Hogy aztán itt a tágas pénzcsatornák új forrásokat találjanak maguknak és mindenki megnyugodhasson. Míg végül ismét elmagyarázhatják, hogy az energiaárak nem csökkenthetők, mert a külpiacoktól függenek, amire a kormánynak köztudomásúlag semmiféle ráhatása nincs.