A jól végzett munka felett érzett örömmel „tarisznyájukban” mehettek júliusban pihenőjükre a kormánypárti képviselők: megszavazták a 2013-as költségvetés fő számait, GDP-stül, hiányostul, mindenestül. Szeptemberre csak az maradt hátra, hogy a fejezeteken belül cizellálják a büdzsét, azaz pár millió forintos tételeket toljanak ide és oda – persze csak ha feltétlenül szükséges.

Ehhez képest végül szám nem maradt szárazon, gyökerestül forgatták fel a Nagy Művet. A nemzetközi szervezetekkel folyamatban lévő tárgyalásokra hivatkoztak. Ámde a kormány csak kerülgette az asztalt, leülni és tárgyalni nem is akart az EU–IMF-párossal. Ősszel egymás után szállította az egyenlegjavító csomagokat, hogy az egyetlen, valóban kőbe vésett számot, az államháztartási hiány három százalék alatt tartását garantálni tudja Brüsszelnek. Ez az egy sikerült.

A slusszpoén az lett, hogy a 239 oldalas eredeti törvényjavaslatot százoldalas, zárószavazás előtti módosítócsomaggal tették emészthetővé, s fogadták el – önmegelégedésükre. Az élet azonban hamar felülírja a most papírra vetett „végleges” számokat. Csak hetek kérdése, hogy a 400 milliárdosra hizlalt tartalékot mikor zárolják, és mikor rendelkeznek újabb beszerzési stopról vagy intézményi megszorításokról. Eddig is így volt, s nincs ok feltételezni, hogy ezután másként lesz.

Az új költségvetés ugyanolyan toldozott-foldozott, mint amilyenhez már hozzászokhattunk az utóbbi években. Nem lóg ki a sorból még akkor sem, ha a Költségvetési Tanács elnöke, Kovács Árpád jóindulatúan nyilatkozik róla. Teheti, a tanács 14 javaslatát befogadta a kormány, azok a pontok legalább rendben vannak. Az elnök bízik abban, hogy nem adódik rendkívüli helyzet, három százalék alatt marad a hiány, és ezt látva, az Európai Bizottság is megszünteti az ellenünk folyó túlzottdeficit-eljárást. S bár bizalmat emlegetni az Orbán-kormány gazdaságpolitikája kapcsán merész vállalkozásnak tűnik, ideális esetben, laboratóriumi körülmények között talán mégis sikerülhet elérni ezt az egy célt.

A munkahelyvédelem és az adósságcsökkentés költségvetésének titulált büdzsé azonban hű lenyomata a kormány sokszor skizofréniába hajló tevékenységének. Mert egyszer az innováció felértékelődéséről beszélnek, és stratégiai szövetségeket kötnek ennek érdekében, másnap a tandíj általánossá tételével lehetetlenítik el az innovációhoz szükséges szürkeállomány utánpótlását. Egyszer egy véget nem érő futószalag mellé sorakoztatnák fel a lakosságot, hogy amolyan Kis-Kínaként Európa termelési központjává tegyék Magyarországot, másnap a minimálbér diszkriminatív emelésével nullázzák le a járulékcsökkentéssel éppen megszerzett versenyelőnyt. És ez a kettősség már-már betegesen vonul végig a kormány valamennyi intézkedésén. Ahogy Orbán Viktor korábban mondta: „Az a normális, ha nyáron készül el a jövő évi büdzsé, amit eddig csinált az ország, az beteges.” Meglehet. De a múlt idő használata nem indokolt.