Köszönjük, elnök úr!
Gyöngyösi Márton jobbikos képviselő elnézést kért „zsidó honfitársainktól” az előző nap tett „félreérthető” kijelentései miatt. Pontosítsunk: azért kényszerült bocsánatkérésre a Jobbik, mert a kijelentés nem volt félreérthető. A Jobbik a bocsánatkéréssel próbálta menteni a menthetőt, sokadszorra is igazolva azt a tételt, hogy a nácizmus a gyávasággal is karöltve jár. Meg a vaksággal. A miénkkel.
A Jobbik sokak számára most lépte át az ingerküszöböt, s a parlament tekintélyét csak az menti, hogy a szocialista Ujhelyi István alelnök eréllyel állt ki ellenük. De akkor is: eddig el lehetett intézni egy vállrándítással, ha a mi derék képviselőink, akik közösen dolgoznak a haza üdvéért, Vona Gáborral vigyorogva paroláznak a Parlament épületében. És el lehetett tűrni, amikor a jobbikosok nyíltan buziztak az Országgyűlésben, sokan a teremben titkon össze is kacsintottak, hogy hát igen, ez kicsit kellemetlen ugyan, de azért igazuk van. És senkinek nem jutott eszébe kikergetni a teremből azt a remek szónokot, aki Tiszaeszlárral példálózott. És Kövér Lászlónak is sokkal több baja volt Mesterházy Attilával, az MSZP elnökével, mint Vona Gáborral, amikor a Jobbik elnöke egy rendeset cigányozott a parlamentben, míg Mesterházy joggal tette szóvá, hogy miért tűri ezt szó nélkül a házelnök.
Ami a házelnököt illeti: Kövér László tegnap tudatta, hogy elutasítja a „minősíthetetlen kijelentést”. Köszönjük, elnök úr! Íme a világos útmutatás, ilyen keményen, elvszerűen kell kiállni a nácik ellen. Apropó: Elnök úr, emlékszik még, micsoda gőggel utasította el Navracsics Tibor a távozó Bajnai Gordonnak azt a kérését, hogy a parlamenti erők fogjanak össze a Jobbik ellen? Hah, és eszébe jut olykor Kiskunlacháza, ahol a választások előtt meggyilkoltak egy kislányt, és amikor a Jobbik vonulást rendezett a cigánybűnözők ellen, ön „lélektani Rubiconról” beszélt? Bocsánatot kért ön a cigányságtól, amikor kiderült, hogy nem cigány ölt? És emlékszik Nyirő Józsefre? Tudja, ő az az ember, a Szálasi-kormány legutolsó híveinek egyike, akinek a hamvait az ön asszisztálása mellett állítólag egy táskában csempészték határról határra, nagy merészen, magyaros furmánnyal, és most a Nemzeti alaptanterv részévé vált éppen az ön pártja jóvoltából.
Ej, elnök úr, tessék mondani, mikor lépték át az ingerküszöböt? És hol áll az ingerküszöb olyankor, amikor a miniszterelnök turulszobrot avat (tudjuk, az más!), és hogyan, amikor a milliárdokkal kistafírozott háttérintézmények által segített kormányzati kommunikációs agytröszt szó szerint ugyanazzal a közleménnyel tiltakozik Gyöngyösi képviselő ellen, mint tette azt pár hónapja a Schweitzer rabbit ért inzultus kapcsán? Persze ez is potomság.
Gyűlnek a potomságok, mi meg nap mint nap rácsodálkozhatunk a vakság, a pökhendiség és a kisstílű politikai játszmák következményére. Elnök úr, engedje meg, hogy teljes szívünkből megköszönjük.