Az ellenzék azzal ártana legtöbbet magának is és a hazájának is, ha beletörődne a választási törvénybe és alkalmazkodna hozzá. Elvek és érdekek sajnos ritkán diktálják ugyanazt, de ebben az esetben igen.

Az ellenzéknek aligha van sok vesztenivalója. Ekkora hendikeppel biztosan nem lehet futamot nyerni, s ha mégis esély lenne rá, akkor ezt a hendikepet még szinte tetszőlegesen tovább lehet növelni. A kampányfinanszírozás, a kormánymédiában való szereplés szabályozása még hátravan, a törvényt és a pszeudoalkotmányt is bármikor tovább lehet módosítani. A Nemzeti Választási Bizottság megválasztásának, a szavazatok érvényesítésének, a helyi választási bizottságok kialakításának szabályai pedig nagymértékben lehetővé, ellenőrizhetetlenné és orvosolhatatlanná teszik a választási eredmények hatalmi befolyásolását. Miután egyre több ember állása, pályázata, juttatása függ egyre erősebben szakmai szempontoktól és normáktól függetlenített önkényes döntésektől, egyre többeknek lesz rá jó okuk, hogy az őket gyanússá tevő regisztrációtól és szavazatuk borítékolásától tartózkodjanak.

Az ellenzéki pártok csak a csodában vagy a hatalom önkorlátozásában bízhatnának. De miért bíznának? A kormányzó erő semmi jelét nem adta annak, hogy a gátlástalanságának lennének határai.

Az ellenzéknek most lehetősége lenne rá, hogy egy jó ügy, egyben a saját érdekében, tartós és jótékony izgalomban tartsa a magyar és az európai közéletet. Ehhez az ellenzéki erőknek (persze a nácik mellőzésével) közösen meg kellene határozniuk azokat a minimális feltételeket, amelyek híján a választásokat nem fogják a részvételükkel legitimálni. Ehhez az együttműködéshez nem kell meghozni azokat a döntéseket, amelyeket a legnehezebb. Nem kell eldönteni, kik indulnak együtt, kik állítanak közös jelölteket, nem kell egyeztetni programokat. Abban kell egyetérteni, amiben amúgy is egyetértenek.

A regisztráció lehetőségének biztosítása a szavazás pillanatáig; a kormánypárt dominanciáját biztosító hirdetési korlátozások visszavonása; a szavazás tényleges és feltétlen titkosságának biztosítása; az ellenőrzési lehetőséget garantáló ellenzéki részvétel biztosítása a választási szervekben. Nagyjából ezek lennének azok a minimális feltételek, amelyekhez az ellenzéki erőknek ragaszkodniuk kellene, fenntartva a lehetőségét annak, hogy a kampányfinanszírozás szabályozása kapcsán megfogalmazódhatnak további feltételek is.

E feltételek meghirdetésétől kezdve a ciklus végéig az lesz az általános magyarországi és európai izgalom tárgya, hogy lesznek-e 2014-ben Magyarországon valóságos választások. Ezekről a feltételekről a nem egészen vak állampolgár is látja, hogy méltányosak és az ő érdekét szolgálják. Az ügy hosszú napirenden maradása a demokratikus Európa véleményformálóinak az érdeklődését is elmélyíti annyira, amennyi annak belátásához kell, hogy Magyarországon egyedülállóan antidemokratikus választási szabályozás született, melyet semmilyen analógia nem legitimál. Az a példátlan és az EU számára fölöttébb kínos lehetőség, hogy az egyik tagállamában nem lesznek demokratikusnak nevezhető választások, még inkább felénk fordítja a közfigyelmet. Ami a Magyar Köztársaságot romboló kormány tekintélyét tovább rombolja, a rombolásnak ellenállók tekintélyét és a Magyar Köztársaság tekintélyét pedig javítja. És ez így van rendjén. Ha Magyarországot botrányosan kormányozzák, akkor legyen botrány.