Massachusetts kormányzójaként nem ellenezte az abortuszt. Republikánus elnökjelöltként visszatáncolt. A konzervatív választók megnyerése érdekében azt hangoztatta, hogy a művi terhességmegszakítást csak különleges esetekben támogatná. Ilyennek a vérfertőzés vagy a nemi erőszak nyomán fogant magzat elhajtását nevezte, illetve azt, ha enélkül veszélyben lenne az anya élete. Mitt Romney rosszul kalkulált. 

A női szavazók elpártoltak tőle. Az abortusz kapcsán még olyanok is, akik nem feltétlenül szimpatizáltak Barack Obamával, gondolták úgy: Romney olyasmibe szólna bele, amihez semmi köze. A nőkre tartozik, hogy mit kezdenek terhességükkel. Magyarországon is akadnak politikusok, akik bele akarnak szólni privát viszonyokba, életekbe. Úgy gondolják, hogy például ők hivatottak eldönteni, mi jó egy nőnek. Elég az abortusztabletta „betiltására” gondolni. Aki megengedheti magának, megy is Bécsbe, hogy ott végeztesse el a tablettás beavatkozást.

Szép számmal akadnak Magyarországon olyan politikusok is, akik azt hiszik magukról, ők vannak felhatalmazva arra, hogy meghatározzák, mi a család. Szerintük ennek alapja csakis egy férfi és egy nő házassága lehet. Az élettársi kapcsolat a szemükben maga a „nem házasság”, a nem család választása. Mintha a szeretet, a tisztelet, a másikról való gondoskodás, a közös vagy a kapcsolatba hozott gyerekek szeretetteljes felnevelése egy papíron, egy ceremónián, egy esküvőn múlna.

Félreértés ne essék: senkitől sem akarnám elvonni a házasságkötés jogát és örömét. A világ azonban nagyot változott, sokan úgy gondolják, hogy nem szeretnének feltétlenül házasságban élni. Az élettársi kapcsolat a megfelelő nekik, ebben is családnak gondolják magukat. S nagyon jó okkal, ha egymás közt vagy a gyereknevelésben a szeretet, a tisztelet, a gondoskodás érvényesül.

Egy felvilágosult állam onnan ismerszik meg, hogy reagál a társadalmi igényekre. Nyugat-Európában nagy siker a különböző és azonos neműek bejegyzett élettársi kapcsolata. Az úttörő ebben Franciaország volt. A PACS-ot (Pacte civil de solidarité, Polgári szolidaritási szerződés) a baloldali Jospin-kormány vezette be 1999-ben. Az önkormányzatoknál az azonos és a különnemű pároknak egyaránt lehetővé tették, hogy világos jogi keretekbe tereljék közös életüket, a vagyonjogi, öröklési ügyeket, a másik fél vagy a gyerek(ek) tartásával kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket. A PACS már olyan népszerű, hogy Franciaországban 2010-ben 200 ezer házasságot és 150 ezer „szerződést” kötöttek.

A magyar kormányzó erők egy másik világban élnek. Letűnt, idejétmúlt korban. Úgy is viselkednek: korlátozni, előírni, beleszólni akarnak. Nem elégednek meg azzal, hogy a választójogot szűkítik, ideológiai alapokon a magánéletben is diktálni, megmondani akarnak. Pedig ott nincs semmi keresnivalójuk. Kifelé!